Bevezető

Klinikai szakpszichológusként 23 éve dolgozom az egri Nevelési Tanácsadóban, problémás gyermekekkel és szüleikkel foglalkozom, folyamatosan tanulva tőlük. 

A Regionális Egészségügyért Alapítvány szakmai vezetőjeként pedig Simonton-tréningeket tartok. Lassan több, mint 7 éve rátaláltam saját utamra, és szenvedélyemre: daganatos betegeknek oktatom a Simonton-módszert, melynek segítségével mozgósítjuk a test saját, belső öngyógyító erőit a gyógyulás érdekében. A betegek nagyon szeretik ezeket a tréningeket, és továbbadják egymásnak a hírét.

Erről a módszerről sok évvel ezelőtt hallottam, és mindent elkövettem, hogy megtanulhassam. Felháborított, hogy Amerikában 40 éve használják sikeresen, nálunk pedig nem is ismerik. 7 éve sikerült rátalálnom egy nagyszerű emberre Budapesten, akinél megtanulhattam a Simonton-módszert, és aki azóta is kísér, támogat, erőt ad ezen a gyönyörű úton. Dr. Prezenszki Zsuzsának hívják. 

Három remek gyermek édesanyja vagyok, és azt gondolom, az ő nevelésük, a velük eltöltött idő minden képzésnél több tudást adott nekem. Másik meghatározó élményemet a nagymamám jelentette, akit olyan messzire kísérhettem azon a bizonyos úton, amilyen távolra csak lehet valakit… A mi kultúránkban a gyász és a halál valóságos tabu. Ha megadatik valakinek az erő és a lehetőség, a kegyelem, hogy elkísérje a búcsúzót, akkor egy sajátos, bensőséges időbe léphet, és a legintenzívebb szeretetélményt tapasztalhatja meg, ha tudja, és meri adni önmagát.  Szeretném ezt a tapasztalatomat megosztani minél több emberrel, döntögetve folyamatosan a tabukat. 

Többek közt azt a tabut is, hogy a rák = halál, és aki ezt a diagnózist kapja, azt lehet temetni. Vagy azt a tévhitet, hogy nem jó erről beszélni, pláne rákos betegek csoportjába járni, mert ott csak siránkozás zajlik- holott ezeken a csoportokon olyan jó a légkör, és akkora közös nevetések vannak, hogy kívülről is benéznek, mi történhet itt. Hét éve vezetek folyamatosan Simonton-csoportokat, nagyon szép történeteket tudnék mesélni, betegségről, gyógyulásról, gyűlölködésről, megbocsájtásról, barátságról, szeretetről. A csoporttagok általában szeretnének együttmaradni a tanfolyam után is, erre találtuk ki a Simonton-klubot. Rendszeresen találkozunk, gyakorolunk, beszélgetünk, értékes emberek előadásait hallgatjuk, szóval töltekezünk. Mert mi már tudjuk, hogy erre nagy szükségünk van. A különböző városokban tartott csoportok résztvevőinek összefogása céljából hoztam létre egy nyílt és egy titkos facebook-csoportot is, igen aktív és lelkes tagokkal. Emellett rengeteg közös találkozót, rendezvényt szervezünk. 

Megtapasztaltam és hiszem, hogy a rák gyógyítása elképzelhetetlen a pszichés tényezők figyelembevétele nélkül. Belső öngyógyító erőink sikeresen mozgósíthatók betegségeink nagy részénél, valamint hatalmas gyógyulást segítő potenciál rejlik a sorstársi közösségekben. Szeretném, ha minél többen elhinnék, megtapasztalnák, hogy a rák is csak olyan betegség, mint a többi, meg kell keresni a lehető legjobb orvosi ellátást, de a legtöbbet mi magunk tehetjük a gyógyulásunkért! Ha aktívan gyakoroljuk belső öngyógyító erőink mozgósítását, ha alakítunk szemléletmódunkon, és életmódunkon, ott, ahol szükséges, ha jó, erős, életfontosságú és életben tartó célokat találunk, minden tőlünk telhetőt megtettünk a gyógyulásunkért. Ha pedig még azt is sikerül megfejteni, miért kaptuk ezt a feladatot (nem büntetést!), amit a rák jelent, elégedettekké válhatunk, ami sokszor több, mint a boldogság.

Ez a munkám feltölt örömmel:

• Öröm látni, ahogy a betegek ráébrednek, hogy a rák nem egyenlő a halállal. Hogy van remény.
• Öröm látni, ahogy a tréning végére megváltoznak az arcok. A kétségbeesett, sírós arcok kisimulnak, vidámak, és új célokra találnak. 
• Öröm látni, ahogy dicsekednek a felhasznált új tudásuk eredményeivel: hogy gyógyulnak, hogy csökkennek a mellékhatások, hogy javulnak a laboreredmények, hogy elmúltak a panaszok. 
• Öröm látni, ahogy közösség épül, ahogy új barátokra találnak, ahogy működnek a tréningek után a klubok, és töltekeznek a sorstárs-közösség megtartó erejéből. 
• Öröm látni, ahogy a lelkük megkönnyebbül, amikor ráébrednek: minden helyzetben van választási lehetőségük, semmit sem „kell kibírniuk”, ehelyett „érdemes elviselniük”, mert ők „úgy döntöttek”. 
• Öröm látni a lelkesedésüket, öröm velük álmodni és tervezni. 
• Öröm nekem is tanulni tőlük, megtanulni, hogy csak az Itt és Most van nekünk. De az hatalmas, gazdag ajándék, tele a pillanat összes hétköznapi csodájával. Amiket érdemes megélni- hogy csak így érdemes élni. 

A Simonton-módszerről

A daganatos betegek száma Magyarországon rendkívüli mértékben- és az Unió országaihoz képest egyedülálló módon növekszik. A betegek mentális állapota nagymértékben befolyásolja a gyógyulási esélyüket. Körükben gyakori a depresszió, a lemondás, a reménytelenség, a hiányzó jövőkép, a célok feladása, és mindez negatívan befolyásolhatja a túlélési prognózisukat. A probléma kiváltó okai között szerepel a túlterhelt egészségügyi ellátó rendszer, kevés idő jut egy-egy betegre, a kezelés elsősorban a testi oldalra összpontosít, kevés helyen van pszichológus, onkopszichológus. A betegséggel kapcsolatos hiedelmek, meggyőződések szintén megnehezítik a beteg pozitív gondolkodását. A társadalmi probléma sajnos nagyon jól ismert, de tabuként kezelt. Ha valaki ezt a diagnózist kapja, általában titkolni igyekszik, hogy ne kelljen szembenéznie ismerősei sajnálkozásával, hiszen a rák a köztudatban még mindig a halál szinonimája. Ha valakiről megtudjuk, hogy rákos beteg, általában elkerülni igyekszünk, mert nem tudjuk, mit mondjunk neki, nem merünk kérdezni tőle….sokszor fertőzőnek tartjuk a betegségét, és nem akarjuk elkapni…A betegek így óhatatlanul izolálódnak, még családon belül is egyedül maradnak problémáikkal, félelmeikkel. A komoly betegséggel való sikeres megküzdéshez minden energiájuk mozgósítására volna szükségük, ehelyett meglévő energiáik is elmennek a beteg pszichés állapotát és igényeit többnyire figyelmen kívül hagyó egészségügyi rendszerben való „túlélésre”, családtagjaikkal szembeni kommunikációs problémáik ellenére negatív érzéseik feloldására.

A témával kapcsolatos legújabb kutatási eredmények bizonyítják: a beteg személyisége jelentős hatással van a gyógyulásának folyamatára. Nagyobb az esélye a gyógyulásra annak a betegnek, akinek pozitív a szemlélete, erős a gyógyulásba vetett hite, a céljai pozitív irányba mutatnak. 

Annak ellenére, hogy a rák diagnózisa (ha időben fedezik fel), jó eséllyel gyógyítható, ma a köztudatban mégis nagyon negatív tartalmakat hordoz: szenvedés, fájdalom, halál asszociációja tapad hozzá. Kevesen tudják ilyen gondolatok között megőrizni a pozitív elvárásaikat, a reményt, hogy mégis sikerülhet a gyógyulás. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy létezik olyan módszer, ami könnyen megtanulható, és amivel a beteg saját, belső öngyógyító erőit tudja mozgósítani a gyógyulás érdekében. 

 Amerikában már a ’70-es évek óta használják ezt a módszert, igen jó eredményekkel. Carl és Stephanie Simonton klinikájára gyógyíthatatlan rákbetegeket küldenek az orvosok, kb egy év túlélési esélyt adva nekik. A Simonton módszer hatására a gyógyíthatatlannak mondott betegek egynegyede meggyógyul, egynegyedének állapota nem romlik tovább, és lényegesen jobb életminőséggel tud élni kétszer olyan hosszú ideig. 

 A Simonton-módszer orvosok által tudományosan kidolgozott, és kutatásokkal alátámasztott, hatékonyan működő gyógyító eljárás. Csoportos formában, meghatározott tematika szerint működik, edukatív jellegű, ugyanakkor az önismeret is hangsúlyos része. Kiegészíti a hagyományos orvosi kezelést, felerősítve annak pozitív hatását.

A módszer alkalmazásának kedvező hazai tapasztalatai vannak. A hatékonysághoz nélkülözhetetlen a betegek saját aktivitása, a rendszeres gyakorlás. A csoportos forma a csoport-többlet hatását is nyújtja, a közösség, a sorstársak fontos támogató erejét. 

A gondolkodás, szemléletmód tudatos átformálásával a betegek rákhoz való hozzáállása lényegesen megváltozik, a pozitív gondolkodás, a gyógyulásba vetett megerősödött hitük pedig javítja általános mentális állapotukat, egyben növeli a gyógyulás esélyét. A daganatos betegek életkilátása, életminősége javul, azáltal, hogy hangulati szintjük, jövőképük, reményeik, gyógyulásba vetett hitük, céljaik pozitív irányba mozdulnak el, társas kapcsolataik gazdagodnak, szorongásaik csökkennek.

A módszer egyéni formában is elsajátítható, kiegészülhet személyre szabott, egyéni terápiás elemekkel.

A Simonton-csoportok működése az alábbi módszerekkel történik:

• hatékony önsegítő módszerek megtanítása: relaxáció, gyógyító imagináció

• gondolkodás, szemléletmód tudatos átformálása pozitív irányba alternatívák keresésével, átkeretezéssel

• stresszkezelés hatékonyabbá tétele külső-belső módszerekkel

• erős, pozitív, életben tartó célok felállítása imaginálással

• erőteljes, tartós negatív érzelmek (pl neheztelés) feldolgozása megbocsátó programmal

• önérvényesítő, asszertív kommunikációs technikák tanítása

• általános testi ellazítás, testtudatosítás, saját test jelzéseire való odafigyelés tanítása, jelentőségének felismerése progresszív relaxációval

• saját belső öngyógyító erőink mozgósítása képi úton, a tudattalannal való kommunikációval, a gyógyító imagináció módszerével

• betegségből származó előnyök felismerése, elérése más, egészséges úton. Megbetegítő erejű belső szabályaink, meggyőződéseink felismerése, átformálása konkrét technikákkal. 

A Regionális Egészségügyért Alapítványról

A Regionális Egészségügyért Alapítványt 2010-ben hoztuk létre fiatal szakorvosok kezdeményezésére. Célkitűzéseink közé tartozik a betegségek megelőzése, az egészségügyi szolgáltató rendszer hatékonyságának növelése, eredményességének fokozása és az egészségtudatos magatartás formálása.

Önkéntes szakembereink komplex jellegű edukációs foglalkozásokat tartanak daganatos betegeknek és hozzátartozóiknak. A test gyógyítása mellett, azt kiegészítve, az embert testi-lelki egységként kezelve kínálunk szolgáltatást, annak érdekében, hogy a hozzánk fordulóknak javuljon az életminősége, aktív részesei legyenek a gyógyulásuknak, felelősséget tudjanak vállalni önmagukért. Ismereteket, módszereket és segítő közösséget biztosítunk az érintettek számára. Az alapítványunk kereteiben 7 éve folyamatosan tartjuk a Simonton-csoportokat, a klubokat és a különféle rendezvényeket daganatos betegeknek Egerben és Miskolcon, a betegeknek ingyenesen. A tapasztalataink azt támasztják alá, hogy a hagyományos orvosi kezelés mellett a Simonton módszer nagyon eredményes, de a teljes gyógyuláshoz szükséges az élet- és szemléletmód váltás. Mindezt kiegészíti az egészséges táplálkozás, a mozgás és a kreatív alkotás gyógyító ereje, továbbá a lelki feszültségek kezelése és a segítő társas kapcsolatok kiépítése. Támogató partnerünk a Magyar Rákellenes Liga és a Miskolci Megyei Kórház Onkológiai Centruma. Szoros kapcsolatot tartunk fenn 10 rákbetegeket tömörítő civilszervezettel, és két más típusú betegeket tömörítő szervezettel. 

Csoportokat szervezünk a daganatos betegséggel érintettek számára ahol megismertetjük őket a Simonton- módszerrel. 

-Személyre szabott egyéni foglalkozásokat biztosítunk annak, aki nem tud az állapota miatt a csoport munkájába bekapcsolódni,

-A tanfolyamot elvégzett betegeink kérésére hoztuk létre a Simonton-klubot, ahol rendszeres, tematikus klub-foglalkozások során egészséges életmóddal kapcsolatos előadásokat hallgathatnak, a sorstársi közösség megtartó erejét élvezhetik. 

-Orvos-beteg találkozókat, előadásokat, kirándulásokat, túrákat, kreatív foglalkozásokat szervezünk.

-A régió különböző városaiban tartott csoportok résztvevőinek összefogására hoztuk létre a titkos és nyílt facebook-csoportjainkat, igen aktív tagokkal. Ezeken a csoportokon, valamint a honlapunkon keresztül napi szinten tartunk elektronikus kapcsolatot közösségépítéssel, egyéni tanácsadással. Ily módon virtuális védőhálót működtetünk.  

- 2015 óta rendezzük meg életmód táborainkat azzal a céllal, hogy a daganatos betegek rehabilitációs folyamatát támogassuk. Rekreációs-életmód táboraink bentlakásos jelleggel, teljes (szállodai szintű) ellátással működnek. Egyrészt önkéntes szakembereink ellátják a résztvevőket a gyógyuláshoz szükséges információkkal, (az 5 nap során új ismereteket szerezhetnek a gyógyuláshoz szükséges táplálkozás-, életmód-, gondolkodás-, és viselkedésmódbeli változtatásokról). Másrészt táborvezető szakembereink csapatépítő segítségével a résztvevőkből baráti sorstárs-közösség kovácsolódik, melynek megtartó ereje felbecsülhetetlen, és tapasztalataink szerint a tábor vége után is működik. A résztvevők beszámolói, és a kitöltött visszajelzők kedvező eredményeket mutatnak, a tábort követő találkozó kötetlen beszélgetésekben megmutatkozó eredményei ugyancsak a résztvevőink életvezetésébe, életminőségébe  beépülő pozitív változásokat igazolják vissza. 

A projekt kapcsán felkérést kaptunk a Magyar Pszichológiai Társaság Onkopszichológiai Szekciója neves képviselőjétől, hogy a szervezet által 2016. júniusában megrendezésre került kongresszuson ismertessük táborainkat és eredményeinket. Ugyanezt tettük a 2016 októberében megrendezésre került Onkopszichológiai konferencián is. 

Életmód-táboraink után mért eredményeink:

(Beck Depresszió Kérdőív és Beck Szorongás Leltár alapján)

\sA Simonton- csoportok után mért eredményeink:

a 2010-13-as időszak Simonton- csoportok 
126 résztvevőjének visszajelzése alapján:

Átlagéletkor: 57.6 év 

Résztvevőink a képzések után:

Állapota tünetmentes: 46 %, javult: 26 %, romlott: 20%, nem változott: 8%

\s

Jól érzi magát lelkileg, érzelmileg: 36 %, hullámzó: 4 %

Kiegyensúlyozottabb lett: 60 %, 

\s

Ezt a változást minek tulajdonítja: gondolkodásmódbeli változás: 15 %, életmódváltás: 20 %, Simonton ismeretek: 40 %, közösség, amit kialakítottunk: 15 %, orvos 10 %

\s

Köszönetet mondunk a BAZ Megyei Központi Kórház Vezetésének, a Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Osztálycentrumvezető főorvosának, Dr Révész Jánosnak a támogatásáért, és az onkológiai szakellátás orvosainak, szakdolgozóinak az áldozatkész gyógyító munkájáért!

Közösségünkről

Simontonosok Baráti Köre

Meglehetősen belefáradtam, fásultam, hogy 20 éve ugyanott dolgozom és ugyanazt csinálom, (még ha szeretem is a munkámat), emellett nevelem a 3 gyermekemet, és viszem a háztartás szokásos terhét. Milyen lélekemelő erejű volt ekkor rátalálni egy új útra, ami az én utam, és megtapasztalni azt, hogy végre kikerekedik minden körülöttem, maguktól félreugranak az akadályok, és jönnek maguktól a segítők, az önkéntesek, kéretlenül, egyre többen… Hogy ezáltal mennyire szárnyakat kaptam és vinném a hegyet is a hátamon!

 És akkor, észrevétlenül megteremtődött körülöttem a közösség. 

A csoporttagok jól érzik magukat, létrehoztuk a klubot, melynek létszáma fokozatosan bővül, túllépjük a megye határait, és interneten fogjuk össze a csapatot. Egyre több a nagyon nevetős éjszakai csetelés, és egyre több a közös program…tábort szervezünk, kirándulásokat, kézműves foglalkozásokat…

Igen, tudom, hogy nagyon sok jó közösség van és alakul folyamatosan. Tudom, hogy nagy szükség van rájuk. 

De azt megélni, hogy a csoporton először megjelenő, összetört, sírós arcú, reményvesztett emberek hogyan változnak meg a tréning végére, mire becsatlakoznak a klubba, hogyan alakulnak át lelkes, mosolygós, célokkal teli gyógyulókká, akik új kapcsolatokat, új barátságokat kötöttek- hát az LEÍRHATATLAN ÉRZÉS…és hálás vagyok érte, hogy részese lehetek. Ez az, ami engem teljesen kikapcsol, és feltölt energiával! Nekem ezért van szükségem a közösségünkre. 

Szeretnék a közösségünkről is mesélni. Kláribarátnőm (Psenyeczky-Nagy Klára), miután meggyógyult daganatos betegségéből, megálmodta és létrehozta az Alapítványunkat, amelynek keretein belül működhetünk. (www.regea.hu)

Mesélek a tagjainkról. Éva, a sírdogáló, agydaganatra műtött hölgy ma már egy másik beteg-klub vidám, tettrekész vezetője, aki szabadidejében nagyon kreatív tortákat süt. Anna, a mosolygós arcú nő az esküvője után tudta meg, hogy melldaganata kiújult, ennek ellenére az erdőtelki táborunk után kijelentette, hogy ő most nagyon boldog, és úgy érzi, teljesen meggyógyult. Mellesleg szobatársa személyében új barátnőre talált. Melinda, aki első harcát az emlőrákkal, másodikat a méhdaganattal vívta meg sikeresen, rengeteget nevet, sokat törődik csoporttársaival, programjaink lelkes szervezője, emellett kilószámra horgolja-köti bűbájos kis figuráit. Ibolya, aki térben nagyon távol él tőlünk, interneten kapcsolódott be hozzánk, és fotósorozatot készítettünk róla az erdőtelki táborban, mert hihetetlen volt, hogyan változhat meg ennyire valaki egy hét alatt… „Kinyílt az ibolya!”- kommentálta ő a történteket. Mónika, aki daganata mellett súlyos autoimmun betegségével is sikeresen megküzdött, amikor először láttam, egy ásványvizes palack kinyitása is komoly gonddal és fájdalommal járt a számára- most a tréning végén már fut, kondizik, és úgy tervezi, indul a következő maratonon. Jóképű úriemberünk, aki jobban szereti a névtelenséget, és példaértékű harcos hozzáállása következtében áttétes kissejtes tüdődaganata 3 éve eltűnt, jelenleg tünetmentes… 

Vagy inkább önkénteseinkről meséljek? 

Akik bármikor eljönnek hozzánk, szívességből, egy-egy előadást megtartani, vagy egy-egy programot levezényelni. Végtelenül hálás vagyok nekik!

Marika szívesen tart nekünk felejthetetlen jógafoglalkozásokat. Hajni gyöngéd keze bármikor megmasszírozza a csoporttagokat. Zsuzsa felemelő tánc-meditációkat tart nekünk…István szaktudására és nagylelkűségére bármikor számíthatunk, ha gyógynövényekről és gyógyteákról van szó. Józsi Atya jóhumorú előadásain dőlünk a nevetéstől…Eszter, salgótarjáni oszlopos tagunk, aki ott tart Simonton-csoportokat, rendszeresen hozza övéit a mi klubjainkra is…Ibolya természetgyógyászati témájú előadásait vég nélkül tudnánk hallgatni…Erika és László onkológus orvosaink emberségére, tudására mindig számíthatunk, mint ahogy Márti gyógytornászunk szakértelmére is…Annamari doktornőnk a hagyományos kínai orvoslásról bármikor rögtönöz nekünk egy bemutatót…Julika doktornőnk bárhová eljön velünk, értékes idejét ránk áldozva, tibeti hangtál-meditációkat vezetni és szépséges selyemfestést tanítani nekünk… Icus Pink Ribbon-tornát vagy emlő-önvizsgálatot bármikor levezényel a csapatnak, Julika egészen elképesztő gyógyulást visz végbe tüdő-fibrózisból, emellett humoros és bölcs előadásaira bármikor vevők vagyunk, csakúgy, mint izgalmas OH-kártyás foglalkozásaira… Bea sütizős-kávézós-forrócsokizós összejöveteleket szervez nekünk, ahol a sok finomság mellett mindig garantált a jóhangulat is…

Csak néhány nevet említettem, a sok közül, hiszen nem győznék mindenkit felsorolni. 

És az a számos előadás, amiket egész reménytelen állapotból meggyógyult társaink tartottak-tartanak! Reményt adva, biztatva ezzel mindnyájunkat, leírhatatlan erőt és hitet sugározva! 

Hát ez mind a mi közösségünk. Szeretnénk, ha minél többen hallanának róla, és csatlakoznának hozzánk! (www.regea.hu)

Mi nagyokat szoktunk álmodni… Álmodunk olyan intézetről, ahol a daganatos betegek azonnal megkapnak minden, a gyógyulásukhoz szükséges módszert és ismeretet… mindezt alanyi jogon és OEP-finanszírozottan… a Szeretet Házát, ahol lelkes szakember- csapat tevékenykedik körülöttük, mosolygósan, szívvel, tudással, egymásra és önmagukra is vigyázva teszik a dolgukat, erős, megtartó közösségben. Van, aki jógát tanít, van, aki életmód-váltást, segítenek zöldség-, és gyümölcsleveket készíteni, személyi edzésprogramot összeállítani… hagyományos kínai orvoslással kezel az orvosunk, mellette párhuzamosan rendel az onkológus orvosunk is. Van reiki kezelés és energiagyógyászat, van gyógymasszázs és gyógytorna, minden személyre szabottan… Van pszichológiai segítség és Simonton-módszer, van meseterápia, tánc-meditáció, kineziológus segít és kommunikációs tréner… Konfliktuskezelést tanulunk csoportban és önérvényesítést… játszmaelemzést tart jó humorú katolikus papunk, akinek hite és bölcsessége rendkívüli… Családállítás, Pink Ribbon, meridián-torna, gyógynövények, természetgyógyászat… Találkozunk a Belső Vezetőnkkel, és gyógyítgatjuk a Belső Gyermekünket… Erre a sok szép és hasznos  módszerre már most is megvan az önkéntes-gárdánk, akik teszik a dolgukat velünk együtt, szívvel, lelkesen, a betegekért és önmagukért, mert adni és segíteni: JÓ. 

Ugyanezt minden évben megvalósítjuk kicsiben, rekreációs-életmód tábor néven. Erdőtelken, elvonulós, békés zöld környezetben, szállodai körülmények között. Teljes ellátással, nagyon gazdag programkínálattal, amelyben a fent felsorolt minden elem képviselve van. Esti csapatépítős játékokkal, nagy nevetésekkel, medencés fürdőzéssel, szaunával, jakuzzival… 

Mi nagyokat szoktunk álmodni. Emlékparkot szeretnénk létrehozni, fákat ültetni azoknak a társainknak az emlékére, akik már elmentek, előrementek közülünk… Mindenkinek egy-egy fát, kis táblával, rajta szép üzenettel… Ez a csöndes, szép hely nemcsak az emlékezést szolgálja majd, hanem az itt maradó családtagok, barátok terhét is segít hordozni közös pillanatokkal, együttérzéssel, beszélgetésekkel… 

Mi nagyokat szoktunk álmodni. Könyvet szeretnénk kiadni, gyűjteményt annak a sok-sok embernek, betegnek az írásaiból, akik megfordultak nálunk az eltelt évek során, megtiszteltek bizalmukkal, láthattuk vágyaik megszületését, első lépéseiket a céljaik felé vezető úton, és sokszor elképesztő gyógyulásukat is. Láthattuk, ahogy reményt vesztett, összetört személyiségük elkezd változni, csillogni kezd a szemük, energikus lesz a testük, megjelenik a mosoly majd a harsány nevetés is arcukon… új célokra, új hobbikra találnak, formálódik a sorstárs-közösség körülöttük, kötődnek a barátságok, fogadott testvéri kötelékek… Ahogy végre elkezdenek élni, úgy igazán. 

És most ez az álmunk megvalósul….

Segítsen ez a könyv minden kedves Olvasót abban, hogy merjen elindulni a saját útján, és kezdje el élni végre a saját életét! Kívánunk barátok között, sikerrel megvívott, győztes csatát a még Harcolóknak!

Eger, 2017.09.11.