Magdi

Amikor a poklon mész keresztül, csak menj tovább.
Winston Churcill

Néha még előveszi a fotót. Egy kopasz, alaposan kigyúrt csupatetkó fiatalember, a fia mosolyog róla. Ő van mellette. Kopaszon.

Amikor kérdezik, mi volt a legrosszabb a betegségben, mindig a kopaszság jut eszébe először. Borzalmas volt. Tizedik nap, kemó után. Reggel mikor felkelt hosszan bámulta a párnáját. Rengeteg haj volt rajta. Nem mert fésülködni, tudta hogy azzal még több fog kihullani. Csak végigsimított a haján, így is jó pár csomó maradt a kezében. Érezte, eljött a pillanat, mégis nagyon feldúlta. Aztán felhívta a fiát, jöhetsz, mondta. Pár perc alatt a földön volt a maradék haja. Anyu, ne sírj már, kérte a fia. Nézd meg, gyenge, erőtlen, nincs rajta mit sajnálni. Kinő újra, szép lesz és erős, amilyen mindig is volt. De csak nem hagyta abba a sírást. Gyere csinálunk egy fotót. Két kopasz, ez lesz a címe. Ettől kicsit jobb kedvre derült.

Ez volt a betegség egyetlen rossz pillanata. Amikor a szokásos szűrő vizsgálat kimutatta a daganatot nem ijedt meg. Maga sem értette. Tudta mi vár rá, és úgy gondolta, ha mindent végig csinál becsülettel, újra egészséges lesz. Így is tett. A kórházban nagy élet volt körülötte. A kezelések rövidek voltak, maradt ideje bőven. Járta sorra a betegeket – mert ő nem volt az, kikérte magának – kinek mi volt az óhaja teljesítette. A nővérek is örültek, sok terhet vett le a vállukról. 

Aztán hazakerült. Hirtelen rászakadt a tétlenség. Se munka, se kórház, sehol semmi teendő. Vajon miért adott nekem az Isten ennyi szabadidőt, ezen töprengett. Elkezdett a rákon gondolkodni. Miért pont én, a szokásos első kérdés. Hiszen minden kötelező és ajánlott vizsgálaton, szűrésen ott volt. A családban még senki nem szenvedett ebben a betegségben. Stressz… jó, hát az van mindenkinek. No de valóban? És csak tolultak elébe a megélt stresszhelyzetek. Az állandó rohanás, az agresszív, iszákos férj, a munkahelyi problémák, az állandó megfelelni akarása. És még sok más. Napokig ezen rágódott. 

Volt ereje változtatni. Már nem akarta a férjét megváltoztatni, tudta, meddő próbálkozás. Helyette őmaga változott meg. Kedvesebb lett vele, a kedvencét főzte, rámosolygott, megölelte. Szép lassan a férje is megváltozott. Már nem a kocsmai barátok a fontosak, hanem a felesége. 

Egy jó ideje úgy él, ahogy neki jó. Nagyon kevés ember az, akinek szeretne megfelelni. Nem akar, csak szeretne, de nem mindenáron. 

A haja pedig újra gyönyörű, ahogy azt a fodrász is mondja, minden héten.

vitekeszti