Falevelek 1.
Tábori emlék
Tábori emlék
Egyszer volt, hol nem volt, Erdőtelken házikó,
Benne lakott egy hétig sok táborlakó.
Körötte fenyves, tavak és csend,
A táborozók szívében lüktetett a szeretet.
Ismerkedtünk egymással, őrangyalokká váltunk,
Hétvégére lett sok igaz barátunk.
Kaptunk sok ismeretet, volt bőven program,
De így volt jó, mindenre menni akartam.
Egyet-kettőt mégis ki kellett hagyni,
Hisz a "házi feladatokat" is meg kellett oldani.
Ellenőrzőnk ugyan nem volt,
Nem kaptunk beírást,
Még akkor sem, mikor "óra" alatt
Tábori beszámoló
Életem meghatározó élménye a REGEA Alapítvány Rekreációs – életmód táborában való részvételem 2015. októberében. Rendkívül élménydús programokon vehettem részt, melyek maradandó változást eredményeztek bennem. Választani szinte lehetetlen, melyik program – foglalkozás volt jobb, melyik volt meghatározóbb… valamilyen módon mindegyik fantasztikus volt, felejthetetlen.
Áradó öröm
Vannak napok, amikor egymás után érkezik az áldás, amikor érzed, hogy az utadon vagy, és azt teszed, ami a dolgod, hiszen ezért kapsz meg minden segítséget, amire szükséged van…
Amikor túlárad benned az öröm, és egekbe szökik az energiaszinted…
Ez egy ilyen nap volt. Dolgoztam, és telefonáltam, üzeneteket írtam- szerveztem a tábort. Akkor még nem éreztem az égi segítséget, sőt… inkább az akadályokat láttam, a sorban visszautasított pályázatokat, az üresen ásító alapítványi kasszát… egy hónappal a tábor előtt.
Istu
Istu
„Ma találkoztam az Istennel…”
Hazaérve a kirándulásról, kislányom ezzel a mondattal fogadott… Erre az első reakcióm mi más is lehetett volna: „?!?!”
„Zacskó formájában érkezett… fújta, kavarta a szél, és beszélgettem vele. Táncolt is nekem, és megígérte, hogy vigyázni fog rám… Istunak neveztem el… Ma vele fogok aludni, nem a plüsseimmel…”
?!?!
!!!!
„Anya, te hiszel nekem? Elhiszed, hogy találkoztam az Istennel?”
„Én mindent elhiszek neked, kicsim… És ma én is találkoztam az Istennel…”
Ha tested fázik
Ha tested fázik, lelkem Rád adom. (Fodor Ákos)
Van az úgy, hogy az ember nem tudja betartani az ígéretét.
Elkísérlek. Ezt írtam a karácsonyi lapra, amit Egerből vittem neki. Mire hozzám került már rendesen tele volt, hely se nagyon volt hosszabb szövegnek, de egyébként is csak ennyit akartam. A frázisokat megírták mások. Erős vagy, meggyógyulsz, soha ne add fel, küzdj és bízz, ilyenek.
Hamuvá hamvadó
Hamuvá hamvadó
elfáradt a fájdalom
belémhamvadt, mint
egykor gyúlt tűz rőt
parazsa, mostanra
már fel-felizzó szürke por
megszelídült, mint a görnyedő
szél a márciusi fák alatt
siratóének a trillázó
madárdal
Istenem, most feladom
Dénes Katalin
2017. március 28.
Kirándulás Bükkszentkeresztre
Kirándulás Bükkszentkeresztre - a REGEA Alapítvány rendezvénye
2017.05.13.
Magdi
Amikor a poklon mész keresztül, csak menj tovább.
Winston Churcill
Néha még előveszi a fotót. Egy kopasz, alaposan kigyúrt csupatetkó fiatalember, a fia mosolyog róla. Ő van mellette. Kopaszon.
Hány lába van Samunak, Bükkszentkereszt szépének?
Kirándulás 2016.04.23.
Samu, a jópofa, göndörhajú zöld kukac Melinda alkotása. Öröm még ránézni is, olyan vidám, a mellkasán virágot, a farkán pedig katicabogarat hord. Szép zöld színű, és apró sárga tappancsai vannak. Összesen 52, mert Samu százlábú. 52 lábú százlábú. De minden tappancsának két oldala van, és ez most nagyon jól jött nekünk.
Futi
Negyven évet húzott le az egészségügyben. Soha nem érezte tehernek a munkáját. Örült, ha segíthetett egy betegnek, örült, ha jó hírt mondott, együtt sírt, ha sírni kellett. Kívülről fújt minden laborértéket, tudta mit jelent, mennyi a helyes tartomány. Ezért is nem hagyta nyugodni az egyik tumormarker. Igaz, épp hajszálnyival volt a megengedett felett, de a két hónappal ezelőttihez képest megint magasabb volt. Nem is az érték aggasztotta, hanem a tendencia. Ez semmi, ne aggódj, próbálta meggyőzni az orvosa, mikor előállt azzal, hogy szeretne egy MR vizsgálatot.