Áldottak vagyunk…
Ma megint azt éreztem, áldás van a munkánkon…
Hiszen nem lehet véletlen az, hogy sok botladozásunk ellenére létrejön a varázslat, és megszületik köztünk a Csoda: az az Erőtér, vagy Energiamező, amit közösen hozunk létre, és amiben fürdünk, olyan jól érezzük magunkat…
Mert sosem indul egyszerűen, próbatételek és nehézségek sorozata a kezdet…Mondjuk, eltűnik a fényképezőgépem és a számlatömböm…Vagy sorra mondják le a felkért előadóink a szereplést…vagy egész minimális összeget nyerünk a pályázaton a rendezvényre, viszont két héten belül el is kell vele számolni, tehát azt a rendezvényt igen gyorsan kell megrendezni…és amit igen gyorsan csinálsz, az persze televan hibával és elfelejtéssel…És nyár van, tehát mindenki nyaral, utazik, unokázik, vagy egyszerűen csak melege van…Azt hittük, emiatt kongani fog a terem az ürességtől, ehhez képest 42 ember töltötte meg úgy, hogy levegő alig volt…
Vagy mondjuk a kánikula helyett érkezett olyan özönvíz és szélvihar, hogy a Szvorényi úton alig tudtam eljönni a kidöntött fától, és az esernyőmmel majdnem sikerült átalakulnom Mary Poppinsszá…
Szóval, minden kezdet nehéz, ezt már tudjuk. Aztán csak kapkodjuk a fejünket a csodálkozástól. Igen, tényleg eljött X és Y is? De hát őket lehetetlen volt eddig bármilyen rendezvényre elcsábítani! És tényleg képesek voltak bevállalni a miskolci társaink a bonyolult utazást, vonattal, majd Kövesdtől autóval? És tényleg egy külön busszal jöttek Salgótarjánból? És közben sárgulunk az irigységtől ilyen közösség és ilyen szintű egymásra figyelés láttán… Bizony, van még mit tanulnunk! És tényleg eljöttek X, Y és Z civilszervezetek vezetői is? És mégiscsak el tudott jönni a videósunk is? Hát lehet ezt még fokozni?
És lehet ezt még fokozni!
Zacharné Helli Hajni megkapó szerénységgel mesél a reikiről és keze gyógyító erejéről, amit a rendezvény ideje alatt sokan igyekeztek ki is próbálni, hogy aztán szuperlatívuszokban nyilatkozzanak az átéltekről…
Csiffáry-Vass Réka mesél a családállításról, és közben csodás szürrealista képeket osztogat és gyönyörű zenét hallgatunk…
Gyulavári Kata lénye maga a gyermeki öröm, lenyűgöző erejű a mondandója kineziológiáról és a bennünk élő gyermekről, akit Kölyöknek nevez…
Czövek Zsuzsi elgondolkodtatóan vall a betegség elfogadásáról, Ma-Uri bölcsességről és tánc-meditációról…és közösen csinálunk egy meditációs gyakorlatot is…
Psenyeczky-Nagy Klári tréneri rutinja pillanatok alatt összeforrott, lelkesen beszélgető kis csoportokat alakít ki, ahol mély és igaz gondolatok születnek a szavak erejéről…és közben nagymamaként is helytáll…elismerés illeti Petikét is, aki unokai minőségben tartózkodik köztünk alig észrevehetően, és derekasan elalszik a beszélgetés közben…
És a kerekasztal-beszélgetés, a nap zárása és fénypontja! Önként jelentkezőink magától értetődő természetességgel vallanak betegségükről, átélt nehézségeikről, és hogy mi segítette őket a gyógyulásban…Olvasnak a gondolataimban, anélkül válaszolnak kérdéseimre, hogy feltenném őket…Kihangsúlyozódnak a célok, a közösség ereje, a hit, a pozitív gondolkodás…Olyan jó látni a 36 éve gyógyult, hajdani áttétes melldaganatos Erzsikét és Amazon-társait! Olyan jó hallani, kit hogyan változtatott meg a betegsége…hogyan lett önmagával szemben megengedőbb, másokkal szemben önérvényesítőbb…hitelesebb és bölcsebb… A beszélgetésről készült videót feltesszük majd a titkos facebook-csoportunkba is.
Célunkat elértük, kóstolót adhattunk a sokféle, gyógyuláshoz vezető út némelyikéből, reméljük, sikerült kedvet csinálnunk Nektek ezekhez az utakhoz! Mert „a boldogság maga az Út”. Legyetek hát boldogok, gyógyuljatok vagy őrizzétek meg továbbra is az Egészségeteket! Ne feledjétek, hogy a Ti aktivitásotok nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz, és használjátok a bennetek lévő sok-sok Erőforrást is! (emlékeztek, a jéghegy víz alatti része J )
Kívánok élményteli Erőforrás-gyűjtést, és köszönöm, hogy köztetek részese lehettem a Csodának!
Legyetek Áldottak!
fva