Emese 1.

Boldog akarsz lenni? Kezd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. 
Szerencsétlen akarsz lenni? Kezd azzal, hogy elégedetlenkedsz.
(Tao)

Akkorát roppant a dereka, hogy megijedt egy pillanatra. Becsípődött, gondolta. Fel sem bírt állni, a fürdőkádnál térdelt, épp a haját mosta. András segítségével nagy nehezen feltápászkodott, őrült fájdalmak közepette. Sejtette már, ez nem becsípődés lesz. Ez valami más. Valami ismeretlen. Ahogy a mentő robogott vele a kórház felé egyre nagyobb fájdalmai voltak. 

És egyre jobban félt…

A kórházban egyre s másra vizsgálgatták az orvosok, de egyikük sem mondott semmit. Csak hümmögtek. Mindig várni kellett még egy új vizsgálat eredményére. Követelte, mondják már meg végre mi a baja. Miért nem tud felállni? 

Eközben András egész másért pörölt az orvosokkal. Nem, nem és nem! Nem mondhatják meg Emesének! Össze fog roppanni. Bele fog halni… nem mondhatják meg neki, hogy daganat van a gerincén… hogy rákos… és ez már az áttét…

András győzött. Nehéz volt a keresztje. Minden erejével támogatta Emesét, még azon túl is tán, de azt az egyet, a rákot, azt nem mondhatta meg. Még nem. Pedig nem nagyon biztatták, hetek, esetleg néhány hónap, ez volt az ítélet. De ő harcolt, sokszor Emese helyett is, aki egyre reményvesztettebb lett. Fekvőbeteg volt, kiszolgáltatott. De volt egy célja, hogy egyedül ki tudjon menni a fürdőszobába. Mert az ágytálat gyűlölte. András minden lehető és lehetetlen módon igyekezett könnyíteni az életét. Még az orvost is megkérdezte, mivel tudná még segíteni a gyógyulást.

Milyen gyógyulást?- kiabálta az orvos ott, Emese feje felett.- Maga ne a gyógyuláson gondolkozzon, hanem hogy hogyan temeti el a feleségét!

És akkor Emese megtudta. Furcsamód nem omlott össze. Harcias lett. Meghalni? Még mit nem. Hiszen én most találtam meg a boldogságom! És ezt nem fogom elengedni holmi daganat miatt!

Aztán hazaengedték a kórházból. Mikor először állt lábra észrevette, hogy mennyivel alacsonyabb lett, mint András. Összement a gerince. De már ki tudott menni egyedül a fürdőszobába. S szép lassan újra megtanult járni. 

Emese azóta is vasmarokkal tartja a maga boldogságát. Időközben meglett a primer daganat, sőt lett egy újabb áttét is. Mostanában kezdenek visszahúzódni. Hogy miért, senki nem tudja. Az orvosok szerint hatnak a kezelések. Emese csak mosolyog, és néz – most már fölfelé – az ő boldogságára, Andrásra, aki most épp a NASA kutatásait bújja, hogy miként lehet összenyomni az anyagot. Mert akkor ő Emese testét minden daganattól megszabadítja. 

Hisz a boldogságot ő sem engedi.

                                                                                                                           vitekeszti