Falevelek 1.

Nem tudom, Te észrevetted-e már…..

Észrevetted-e már, mennyi kincs van körülötted, benned…..

Dezső bácsi a szomszéd cigányember, aki tátott szájjal bámulna rám, ha elárulnám Neki, hogy tananyag lett nálam.

Cigány, nem roma vagy etnikum, tőle ilyet még sose hallottam. Papa szeret vele beszélgetni, meg együtt dolgozgatni. Olyankor lecsúszik egy kupica pálinka vagy egy üveg sör, de több soha.

- Na - mondja Papa egy szép téli napon - Dezső, gyere át egy kicsit délelőtt.

Igen, Csilla tartotta magát ehhez, mármint hogy nélkülözhetetlen.

Így is élt, mindig mindennek ragyognia kellett, szó nem lehetett róla, hogy aznap nincs felporszívózva, elmosogatva… stb.

Folyton el is sírta magát, mennyi dolga van.

- Van ám, mert csinálsz magadnak – mondtam.

Na, gondoltam, most sértődött meg, csaptam volna a számra, de már késő volt.

Következő héten a szokásos kezdő körnél piszkosul mocorgott, mikor kerül rá a sor végre.

És elkezdte.

- Hát nekem olyan jó hétvégém volt, de olyan…!

Befejeződött egy jó csoport… és hogy ne szakadjon meg az együttlét, egyik tagunk közös eszegetős-társasjátékozós együttlétet szervezett. 

Az angyaloknak néha lelóg a lába. Lehet, hogy a nyelve is, a földig, főleg az őrangyaloknak… az enyém valószínűleg nyugtatókon él. De most nem róluk van szó, noha áldásos munkájukért hálás vagyok nagyon! 

Egész életemben szerettem a közösséget, soha nem voltam egyedül. Ott volt a családom, rokonaim, barátaim, iskolatársaim, és később a kollégáim. Boldog embernek hittem magamat. Szabad ember voltam, kötöttségek nélkül, tele izgalommal, tenni akarással. 

Vannak pillanatok, amikor mosolyog az Isten. Amikor diadalt érzek és örömöt, mert végre le lehetett tenni 50 évnyi masszív gyűlölködést… Rita 60 feletti, csinos, jó humorú asszony. Áttétes daganatos beteg, az orvosok már megtettek mindent, amit megtehettek. Rita sok programot szervez magának, jól érzi magát a csoportunkban, könnyű megszeretni a vidám, élénk, energikus nőt. 

Egy imagináció a félelemről

X.Y. imaginációjából egy részlet:

„ Megállt és feszülten figyelt…tudta, hogy a zaj nem volt véletlen…nem tartozik az erdő természetes zajához…a bokrok mögül jött…Határozottan úgy érezte, valaki követi…elöntötte a félelem, a már ismert érzés, ami egykettőre pánikká növekedett…menekült tovább, rohant, ahogy csak bírt…Tudta, hogy követi…nem tudta lerázni… A szörnyeteg ott lapul a bokorban. 

“Érdeklődőként jelentkeztem és vettem részt a tréningen, mivel életem és munkám részét képezi a daganatos betegségekkel való foglalkozás. Tanulni szerettem volna, tudni sokkal többet erről a betegségről, a gyógyulás lehetőségeiről és a kutatási eredményekről.

„Úgy érzed magad, ahogy gondolkodsz!”

Pillanatképek egy Simonton-csoport életéből

1. alkalom: a találkozás

Simonton-csoportunk első ülése előtt nagyon izgatott voltam! Körben ültek, a szemükben nagy várakozás csillogott. Szilvi és Kinga régi barátnők, vidáman trécselnek. Ádám és Éva házaspár, mindketten rákosok, csöndben beszélgetnek. Klári nagyon vékonyka, ő a legfiatalabb, velem egyidős lehet.