Falevelek 1.

Tábori emlék

Egyszer volt, hol nem volt, Erdőtelken házikó,
Benne lakott egy hétig sok táborlakó.
Körötte fenyves, tavak és csend,
A táborozók szívében lüktetett a szeretet.
Ismerkedtünk egymással, őrangyalokká váltunk,
Hétvégére lett sok igaz barátunk.
Kaptunk sok ismeretet, volt bőven program,
De így volt jó, mindenre menni akartam.
Egyet-kettőt mégis ki kellett hagyni,
Hisz a "házi feladatokat" is meg kellett oldani.
Ellenőrzőnk ugyan nem volt,
Nem kaptunk beírást,
Még akkor sem, mikor "óra" alatt

Életem meghatározó élménye a REGEA Alapítvány Rekreációs – életmód táborában való részvételem 2015. októberében. Rendkívül élménydús programokon vehettem részt, melyek  maradandó változást eredményeztek bennem. Választani szinte lehetetlen, melyik program – foglalkozás volt jobb, melyik volt meghatározóbb… valamilyen módon mindegyik fantasztikus volt, felejthetetlen. 

Vannak napok, amikor egymás után érkezik az áldás, amikor érzed, hogy az utadon vagy, és azt teszed, ami a dolgod, hiszen ezért kapsz meg minden segítséget, amire szükséged van… 

Amikor túlárad benned az öröm, és egekbe szökik az energiaszinted… 

Ez egy ilyen nap volt. Dolgoztam, és telefonáltam, üzeneteket írtam- szerveztem a tábort. Akkor még nem éreztem az égi segítséget, sőt… inkább az akadályokat láttam, a sorban visszautasított pályázatokat, az üresen ásító alapítványi kasszát… egy hónappal a tábor előtt. 

Istu

„Ma találkoztam az Istennel…”

Hazaérve a kirándulásról, kislányom ezzel a mondattal fogadott… Erre az első reakcióm mi más is lehetett volna: „?!?!”

„Zacskó formájában érkezett… fújta, kavarta a szél, és beszélgettem vele. Táncolt is nekem, és megígérte, hogy vigyázni fog rám… Istunak neveztem el… Ma vele fogok aludni, nem a plüsseimmel…”

?!?!

!!!!

„Anya, te hiszel nekem? Elhiszed, hogy találkoztam az Istennel?”

„Én mindent elhiszek neked, kicsim… És ma én is találkoztam az Istennel…”

Ha tested fázik, lelkem Rád adom. (Fodor Ákos)

Van az úgy, hogy az ember nem tudja betartani az ígéretét. 

Elkísérlek. Ezt írtam a karácsonyi lapra, amit Egerből vittem neki. Mire hozzám került már rendesen tele volt, hely se nagyon volt hosszabb szövegnek, de egyébként is csak ennyit akartam. A frázisokat megírták mások. Erős vagy, meggyógyulsz, soha ne add fel, küzdj és bízz, ilyenek. 

Hamuvá hamvadó

elfáradt a fájdalom

belémhamvadt, mint

egykor gyúlt tűz rőt

parazsa, mostanra

már fel-felizzó szürke por

megszelídült, mint a görnyedő 

szél a  márciusi fák alatt

siratóének a trillázó

madárdal

Istenem, most feladom

Dénes Katalin

2017. március 28.

Kirándulás Bükkszentkeresztre - a REGEA Alapítvány rendezvénye
2017.05.13.

Amikor a poklon mész keresztül, csak menj tovább.
Winston Churcill

Néha még előveszi a fotót. Egy kopasz, alaposan kigyúrt csupatetkó fiatalember, a fia mosolyog róla. Ő van mellette. Kopaszon.

Kirándulás 2016.04.23.

Samu, a jópofa, göndörhajú zöld kukac Melinda alkotása. Öröm még ránézni is, olyan vidám, a mellkasán virágot, a farkán pedig katicabogarat hord. Szép zöld színű, és apró sárga tappancsai vannak. Összesen 52, mert Samu százlábú. 52 lábú százlábú. De minden tappancsának két oldala van, és ez most nagyon jól jött nekünk. 

Negyven évet húzott le az egészségügyben. Soha nem érezte tehernek a munkáját. Örült, ha segíthetett egy betegnek, örült, ha jó hírt mondott, együtt sírt, ha sírni kellett. Kívülről fújt minden laborértéket, tudta mit jelent, mennyi a helyes tartomány. Ezért is nem hagyta nyugodni az egyik tumormarker. Igaz, épp hajszálnyival volt a megengedett felett, de a két hónappal ezelőttihez képest megint magasabb volt. Nem is az érték aggasztotta, hanem a tendencia. Ez semmi, ne aggódj, próbálta meggyőzni az orvosa, mikor előállt azzal, hogy szeretne egy MR vizsgálatot.