Tábori emlék

Tábori emlék

Egyszer volt, hol nem volt, Erdőtelken házikó,
Benne lakott egy hétig sok táborlakó.
Körötte fenyves, tavak és csend,
A táborozók szívében lüktetett a szeretet.
Ismerkedtünk egymással, őrangyalokká váltunk,
Hétvégére lett sok igaz barátunk.
Kaptunk sok ismeretet, volt bőven program,
De így volt jó, mindenre menni akartam.
Egyet-kettőt mégis ki kellett hagyni,
Hisz a "házi feladatokat" is meg kellett oldani.
Ellenőrzőnk ugyan nem volt,
Nem kaptunk beírást,
Még akkor sem, mikor "óra" alatt
a jókedvtől eleredt a sírás.
Kiváló tanáraink példát mutattak,
Felnéztünk rájuk, ők velünk mulattak.
Voltak komoly témák, minden nap "Utaztunk",
Belső Vezetőnkkel boldogan találkoztunk.
Megmozgattuk tagjainkat s elménket,
Rajzoltunk, teszteltünk, gyűltek az emlékek.
A medence mellett tanultuk a masszázst,
Fürdőruhás csajok - micsoda látvány J
Kaptunk jó szállást - kisebb zökkenőkkel,
de minden megoldódott, csak nyugalom kell.
Az étkezésre is csak jót írhatok,
Házias ízekkel bőven jóllakhatok.
A kápolna csendjében elmerülve,
Közel éreztem magam, szeretetben.
Pénteken elérkezett a várva-várt pillanat,
Mindenki megtudta, ki volt az őrangyala.
Megajándékoztuk egymást saját készítésű emlékkel,
Táborvezetőinket is megleptük szeretettel.
Folyt a könnyünk s a kölyökpezsgő,
Készült a csoportkép, kattogtak a fényképezők.
Végül jött a legnehezebb pillanat,
Búcsúzásra szólt a dal,
Sírva borultunk egymás nyakába,
Maradjunk még ebben a táborban J 
Új barátságok szövődtek, örök emlékek,
Így telt a tábori hét Erdőtelken.

Isten áldjon minden Hadvezért és Harcost szeretettel: 
Kiss Ibolya  /  Szeged