Falevelek 1.

Hálás vagyok ezért a mai napért végtelenül…

Hálás vagyok a kék égért, a távolmaradó esőfelhőkért, az elviselhető melegért…

Hálás vagyok Lillafüredért, a vízesésért és a virágos teraszokért, és a Bükkért…nagyon jó volt veletek bebarangolni eddig még felfedezetlen tájait…

A Merítőhálóra előkészítésére mindig hagyok bőven időt. Előtte megbeszéljük a feladatlapot, egy-egy pontot többször is.

Kérdik, mekkora legyen az az időtartam, amit áttekintenek. Hát, mondom általában 4-5 év elég szokott lenni.

Katka rögvest megszólalt:

Szeret-e Isten szappanbuborékot fújni? 

Mária panasza

volt egy utad

elmúltál már tizenkét 

éves, mögöttünk

a béke városa

hol megtöretett a pászka

és szemöldökfákon

száradt az egyéves

hibátlan bárány vére

hová tartasz Fiam?

rajtad a jel és

te magad vagy a Bárány

összetörnek, mint

kovásztalan kenyeret

az áldás kelyhében

sűrűsödik véred

harmadnapon merre talállak?

2017. 04.07. Dénes Katalin

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.
Mahatma Ghandi

Anya…

Boldog akarsz lenni? Kezd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. 
Szerencsétlen akarsz lenni? Kezd azzal, hogy elégedetlenkedsz.
(Tao)

Akkorát roppant a dereka, hogy megijedt egy pillanatra. Becsípődött, gondolta. Fel sem bírt állni, a fürdőkádnál térdelt, épp a haját mosta. András segítségével nagy nehezen feltápászkodott, őrült fájdalmak közepette. Sejtette már, ez nem becsípődés lesz. Ez valami más. Valami ismeretlen. Ahogy a mentő robogott vele a kórház felé egyre nagyobb fájdalmai voltak. 

Abba a bizonyos kincsesládámba ma mondatokat gyűjtöttem. Pillanatokat, és képeket. Találkozásokat és öleléseket. Meghatott, könnyes tekinteteket. Julit, aki megindítóan őszinte, bölcs, humoros és végtelenül hiteles előadása- gyógyulástörténete után mondja nekem: „Úgy érzem, ez volt a legjobb előadásom eddig.” Megölelem, mert tudom, mi van emögött a mondat mögött.

Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni.
Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem ennyire.
Teréz Anya

Ma megint azt éreztem, áldás van a munkánkon…

Hiszen nem lehet véletlen az, hogy sok botladozásunk ellenére létrejön a varázslat, és megszületik köztünk a Csoda: az az Erőtér, vagy Energiamező, amit közösen hozunk létre, és amiben fürdünk, olyan jól érezzük magunkat…

Mindenki nagyon szeretett beszélni. Sokszor igen nehezen ment a nap témájára visszaterelni a csoportom tagjait, meg kellett küzdenem azért, hogy magamhoz ragadjam végre a szót.

Az a nap is így kezdődött. Amíg vártuk, hogy összegyűljön a csapat máris elindult a beszélgetés. Marika épp arról beszélt, mennyi bosszúság érte a héten. Éreztem, hogy az aznapi témánk felé terelődik a szó, vártam hát. Aztán elhangzott a mondat:

- Én ezt soha nem tudom megbocsátani!

Többen helyeseltek. A pillanatnyi csendbe Éva szólt bele.

- Tudjátok nekem meghalt az anyukám...