Módisné Vadon Éva írása

Lányként mindig arra vágytam, hogy a sors egy olyan férfit sodorjon elém, aki hatalmas szívvel és óriási humorral rendelkezik.
Megtalált!!!
A sors fintora, hogy közös életünk elején szembesültünk azzal a ténnyel, hogy leukémiája van. 

A diagnózis lesújtott bennünket. Jött az első kemoterápiás kezelés, hányás, napokig tartó, megszűnni nem akaró csuklás.
Az első egy-két hónap válaszkeresés. Miért pont én? Miért pont velünk? Nem jött a válasz!
Megpróbáltuk megosztani a szülőkkel a kialakult állapotot, de segítség helyett már el is temették. 

Én ápolónő vagyok, nagyon sok betegnek segítettem munkám során, de valahogy látva a férjem arcán a hatalmas kérdőjeleket és a szenvedését, bizony nehezen ment! 

Az első hónapok után megráztuk magunkat és elkezdtük kutatni, hogy hogyan és mit tehetnénk a gyógyulásáért. A kezelések alatt is dolgozott a Kenézy Gyula kórház konyháján, így a munka elvonta a figyelmét. A gyógynövények felé fordultunk, a Svéd csepp a család itala lett, a Mária Treben füves könyve Biblia a polcunkon. Az őssejt Transzplantációs részleg vezetőjét Dr. Kiss Attila prof.-t kerestem meg és ő felvetette a transzplantációs listára. Vártunk!!!!
 

Amíg idáig eljutottunk óriási tanulási időszakon mentünk át mindketten. Megtanultunk minden napnak örülni, még nagyobb szerelemmel szeretni! 

Tudtuk, ha nem sikerül a beavatkozás nagyon rövid ideje marad. Nem szerettük volna ezt a kis időt sírással, bánattal, depresszióval tölteni. Professzor úr azt ajánlotta, hogy ha van lehetőségünk vegyünk a hegyekben egy telket és sok időt töltsön jó levegőn. Újsághirdetésben találtunk egy telket és még aznap meg is néztük. Sirokot ahogy elhagytuk és Szajlához közeledtünk, a férjem megszólalt: "Istenem de gyönyörű, haza jöttem"
500 lelkes palóc falucskát ismertünk meg, tele óriás szívvel rendelkező katolikus emberekkel. Új családot kaptunk!!!
Ez a környezet átsegített bennünket a transzplantáció előtti izgalmas időszakon.

2008 februárjában eljött a nagy nap, mely Budapesten a Szent László kórházban történt. Hatalmas nyomás nehezedett a családra, tudtuk, hogy 5 % esélye van, kezelőorvosa így indította el a beavatkozásra. Nagyon félt, de hálás volt az őszinteségéért. A beültetés után 5 hónapig steril környezetre volt szüksége. 

A munkahelyemen a Belgyógyászat-Endokrinológián olyan kollégáim voltak akikkel egy családot alkottunk, mindenben számíthattam rájuk. Anyám helyett anyámként tekinthettem Dr Sztojka Ilona  kolléganőmre. Hálás köszönet mindenért!!!
A mindennapjaimat kitöltötték a gyerekek és a munkahelyeim. A gyengeségemet csak éjjel mutathattam meg a sötétségnek!

Megtanultam:
-Nem az a fájdalom, mely könnyet csal a szemedbe, hanem az melyet mosolyogva kell elviselned!!
Férjem gyógyulása nagyon szépen haladt előre. Ahogy könnyebbedett a teher úgy eresztettem le. Miután lábra állt én betegedtem le. El kellett adnunk a házunkat, nem volt segítségünk. Legnagyobb hátbatámadás pedig nagyszülői nyomásra lányunk ellenünk fordulása! Depressziós lettem. Segítségre szorultam.
Az életem során nagyon sokat tapasztaltam, hogy azt kapom vissza amit adok. 

Elköltöztünk kisebbik lányunkkal a Dunántúlra és Bicskén vettünk egy kis házat. 

Férjem óriási szeretettel és odafigyeléssel kisegített a depresszióból. Budapesten az ORFI-ba kezdtem dolgozni és egy alapítvány főnővére lettem. Kisebbik lányunk férjhez ment és kaptunk egy szerető, gondoskodó vőt. Újra értelmet kapott az életem.

Prosztata szűréssel kezdtem foglalkozni egy alapítványban. Így szűrtem ki a férjemet. Elindultak a klinikai vizsgálatok és kiderült, hogy prosztata rosszindulatú daganat. Megtörtént a műtét mely nem sikerült, majd sugárterápiát kapott. Eltelt 4 év és az eredmények kiválóak.

Elhatároztam, hogy viszem magammal a férjemet a szűrésekre. Szerettem volna látni azt, hogy tud beszélni a betegségéről az emberekkel. A segítőm lett. Hatalmas átéléssel beszél a férfiakkal a betegségről, a kitartásról és a reményről. Akik ismernek bennünket, ők mind azt mondják, hogy miattam lett ilyen, én pedig ő általa váltam ilyen emberré. 

Nagyon fontos a nehéz időszak alatt, hogy olyan emberek társaságát keressük akik építő jelleggel hatnak ránk. Tartózkodjunk az energia vámpíroktól!

Az emberek fejében az a tévhit él, hogy ha daganatot diagnosztizálnak az egyenlő a halállal. Jelentem ezt az én családom cáfolja!!!
Soha ne mond azt, hogy soha, mert mindig van remény! Kitartás és hatalmas szeretet kell!
Megkeményedtem és a sok év alatt csiszolódtam fényes csillogó gyémánttá!
Megtanultam szeretni és becsülni önmagamat.
A munkám lett a küldetésem!