Gyémánt

A REGEA Alapítvány fennállása óta ez volt a legnehezebb pályázat.

Komoly megpróbáltatás volt megírni! A magam nevében is mondhatom.

Nehezen kezdtem hozzá, sokszor futottam neki, számtalanszor töröltem ki, hogy megtaláljam az őszintének szánt mondataimat, mert az érzések újra és újra elsodortak. 

Így lehettek ezzel a bátor pályázók is. 

Mégis, és minden kínlódás ellenére is, érdemes volt megküzdenem a feladattal. Újult erővel tiszta érzésekkel jöttem ki belőle.

Kedves Kilenc Írótársam! 

Vné V.É. írása

Drága Anya, úgy döntöttem, hogy neked fogom leírni a történetet, amit te ismersz a legjobban.

Utánaolvastam kicsit a gyémántoknak, mielőtt belefogtam az írásba. Megtudtam, hogy a gyémántképződéshez különleges feltételekre van szükség és a folyamat koránt sem egy év alatt megy végbe. Talán a szénatomok sem akarnának gyémánttá válni, ha választhatnának, még ha a gyémántok gyönyörűek, kemények és színtiszták is.

Ez itt az ultrahang?
- Az egyik. Honnan jöttek?
- Az onkológiáról - magam is elcsodálkozom a saját hangomon. Úgy koppan ez a szó a kórház kövezetén, mint egy vasgolyó. Próbálom felfogni, hogy ezentúl hozzánk tartozik.

Tarjányi Melinda írása

Éppen csak hogy átléptem a felnőttkor küszöbét. Gondtalan gyermekkor, érettségi, pályaválasztás, munkába állás. Csodálatos évek mögöttem, és előttem. Vidámak, boldogok, és egészségesek voltunk. 

Psenyeczky-Nagy Klára írása

Voltam boldog, tudatlan ember, aki semmit sem tud és nem is akar tudni erről a betegségről.

Érintett lettem, megküzdöttem magammal, a betegséggel és a családommal is, majd segítő. 

Erről szólnak a Falevelek 1-2 című könyvekben az írásaim.

13 kemény év után "kipróbálhattam" a hozzátartozó szerepét, mégpedig egyszerre két családtagom estében is.

Nem én voltam az, aki napi szinten ápoltam, látogattam őket a kórházban, vagy kísérgettem a kezelésekre, mégis nagynak éreztem a terhet. 

Lányként mindig arra vágytam, hogy a sors egy olyan férfit sodorjon elém, aki hatalmas szívvel és óriási humorral rendelkezik.
Megtalált!!!
A sors fintora, hogy közös életünk elején szembesültünk azzal a ténnyel, hogy leukémiája van. 

A diagnózis lesújtott bennünket. Jött az első kemoterápiás kezelés, hányás, napokig tartó, megszűnni nem akaró csuklás.
Az első egy-két hónap válaszkeresés. Miért pont én? Miért pont velünk? Nem jött a válasz!
Megpróbáltuk megosztani a szülőkkel a kialakult állapotot, de segítség helyett már el is temették. 

Gondolkodtam, vajon miért kezd el írni valaki magáról, a gondolatairól, érzéseiről? Tartozik ez a külvilágra? Első nekifutásra a legtöbben azt mondanák, nem, nem tartozik másra. Én is ezt gondolnám, ha párhuzamosan nem futna egy másik program a fejemben. Ez azt súgja, hogy meséljek, merjek mesélni a fájdalomról, a küzdelemről, a pokol bugyrairól, és arról, hogy van fény az alagút végén.

Kiss Ibolya írása

Leírhatnám Édesapám egész betegséglefolyását,…….. mennyire volt kiszolgáltatott helyzetben, hogyan küldték haza az osztályról, hogy 2 hét múlva otthonról vitessük be MRI-re, mert akkor nem az osztály költségvetését terheli a vizsgálat - az egyetemi oktató-gyógyító orvos kollégával tették ezt, „így van ez, ha az ember nyugdíjba megy, leirják” - nyugtatott Ő engem, amikor szóvá tettem.

Keresztes Aranka írása

A gyémánt a természet alkotása.

Bányászata nem egyszerű, formázása rendkívül hosszas és türelmet, odaadást és ügyességet megkövetelő folyamat, ami sokszor fáradsághoz és kimerüléshez vezet, de épp ez teszi olyan különlegessé, értékessé mind szellemileg mind pedig anyagilag.

Az én gyémánttá válásom 5 évvel ezelőtt kezdődött, aznap, amikor megtudtam rosszindulatú daganatot diagnosztizálták nálam. A komoly lelki megrázkódtatás pillanatában szinte rögtön el kellett kezdeni az orvosi kezelést.