Katka

Isten álruhában,
a véletlen szerencse

Álltak a pult két oldalán. Az Ezüsthajú és a Lány.

- Akkor most mit tetszik akarni?

- Beiratkozni. Az olasz nyelvtanfolyamra. Azt mondta kedves, hogy indul.

- Igen... indul... de...

A Lány nem értette, miért akar ez a szép, őszhajú néni olyan nagyon olaszul tanulni. Megrántotta a vállát, nem az ő dolga.

- Rendben, itt a csekk, ezt tessék befizetni. Hétfőn reggel nyolckor kezdünk.

Az Ezüsthajú boldogan vitte a csekket a postára.

...negyvennégy évvel ezelőtt...

- Édes kislányom neked teljesen elment az eszed???

Katka elveszetten állt az apja előtt, érezte hogy egyre kisebb és kisebb lesz, az apja pedig csak egyre magasodik föléje. Látta, ahogy az álma távolodik tőle.

- Méghogy olaszul - füstölgött az apja. 

- Ebben a világban... semmi értelme. Meg aztán hogy néznének rám? Milyen munkát kapnék ezután? Ki hallott ilyet... Nem, kislányom, neked szerencsére jó kezed van, folytathatod a családi hagyományt. Építész leszel. 

Katka nagyot sóhajtott, tudta ő, hogy a remény nagyon halvány. Legalább megpróbálta, ezzel vigasztalta magát. Kicsit irigykedett a testvéreire, akik boldogan készültek az orvosi pályára. Persze, nekik lehet, gondolta. Akkor még nem tudta, hányszor csavar a sors az életén.

Beiratkozott hát az egyetemre. Könnyedén elvégezte, utána hosszú évekig dolgozott a szakmában, de tanította is a fiataloknak. Szép családban élt a férjével és négy gyerekükkel.

Mélyen eltemette magában az olasz nyelv iránti rajongását.

Egészen addig a napig, míg meg nem látta a nyelviskola hirdetését. Butaság, gondolta. Ám mikor már sokadszorra jött vele szembe, elgondolkodott. A gyerekek rég kirepültek, az unokák szépen nőnek, sokat van ugyan velük, de még mindig annyi ideje van! És tegnap óta nyugdíjas...

Döntött.

Véletlen-e, vagy a sors ajándéka, épp akkor telepedett le két olasz cég is a városban, mikor Katka kézhez kapta a nyelvvizsga bizonyítványt... És véletlen-e, hogy a zenész unokái Olaszországba jártak vendégszerepelni... Tolmács kellett ide is, oda is.

Boldog volt, határtalanul.

De a sors megint csavart egyet az életén. Orvos testvéreivel együtt kétszer küzdött meg a halálosnak mondott kórral. Kétszer győzött.

Ezt a győzelmét osztja meg most másokkal, a betegágy mellett. 

Mert Katka mindezek után úgy döntött, hogy önkéntesnek áll. Talán most végzi a legnehezebb munkát, így, túl a nyolcvanon. Ám ezt valójában csak Ő tudja...

vitekeszti