2.10 Játszani olyan jó!

Jó társaságban, sok nevetés közben játszani még jobb! 

És ha még ez a játék rólunk, magunkról is szól, és sok izgalmas, felemelő, erőt adó felismerést okoz- hát az a legjobb! 

Ilyen az OH kártya. Akár Juli, akár Klári tartja, hatalmas élmény, és jó szórakozás. 

A múlt héten OH-kártyáztunk Klárival a Manookában. Nagyon szép idő volt, így kiültünk az kávézó előtti kis térre. Szóba került a bennünk élő gyermek. Aki egyáltalán nem olyan rossz, neveletlen, önző, amilyennek gondoljuk, hanem nagyon is értékes, az életöröm, oldottság, nevetés, kreativitás forrása. Hogy érdemes lenne hallgatni rá. Ekkor a téren megjelent egy aranyos kislegény az anyukájával, és csillogó szemekkel egyenesen felénk tartott. Beszélni még nem tudott, mégis minden fontosat elmondott nekünk. Aztán búcsút intett, és továbbállt, miközben a vizeskancsónk a mélybe vetette magát és nagy csattanással összetört. Véletlen lett volna? Nem hiszem. 

A nagyon nevetős (és mélyen elgondolkodtató) foglalkozásunk közben, pont amikor a leghangosabban nevettünk, megjöttek a térre a közmunkások, és a vezetőjük hangosan ezt mondta: „ Na ezek jól be vannak állva!” Azonnal magunkra értettem, és már majdnem elszégyelltem magam, amikor rájöttem, hogy a megjegyzés az odaparkolt autókra vonatkozott, amiktől nehezen tudtak hozzáférni a raktárukhoz, hogy a szerszámaikat bepakolhassák. 

Persze dőltünk a nevetéstől, amikor elmeséltem az „elhallásomat”. „Rá kellett volna tenni még egy lapáttal”- javasolta Fanni- „hogy pl az az utolsó pohár már nem kellett volna”….

Pedig nem is ittunk semmit, egy kis jeges kávén kívül. 

De hát játszani olyan jó…..

fva