2.7 Életérzés

Sátoraljaújhely, 2020. július 15

Hogyan lehetne szavakkal visszaadni azt az érzést? 

Amikor a hosszú és nehéz karantén-hónapok alatt más emberré váltál, nyafogóvá, fáradékonnyá, robbanékonnyá, aki rég feladta az álmait, sziporkázó ötleteit, elfogyott az életereje, öröme? Aki márcsak a mindennapi túlélésre játszik? 

Hogyan lehetne elmondani, mennyire jólesik ilyenkor, hogy a barátnőd észreveszi a nagy hallgatásodat, hogy baj lehet, és elhív magával egy nagyobb kirándulásra? 

Kiemelődsz. Felemelődsz. Kiemelődsz a mindennapok a sütés-főzés-magánrendelés percnyi szünetet nem hagyó, lélekölő megfeszítettségéből. Felemelődsz a magasabb értékek felé, a fenti perspektívából már mást is észreveszel, nemcsak azt, hogy mennyire eleged van mindenből. 

Életérzés. Meg lehet állni egy virágba borult napraforgótábla mellett, hogy lefényképezd. Még akkor is, ha a kanyarodósáv végén, rossz helyen álltok. Persze, nem könnyű. megszoktad, hogy mindig alárendeled magadat és a vágyaidat másoknak, látszólag fontosabb szempontoknak. Pl, hogy soha nem érünk oda, ha mindig megállunk fényképezni. Mégis odaértünk, és mindenre volt időnk. És így születhettek szépséges fotók is. Amik kellenek, hogy később, ha újra megzuhannál, visszaemeljenek a magasabb rezgésű örömszintre. 

Életérzés. Álmos, békés kisvárosi hétköznap délután. Templom, vöröshajú Krisztus, szobrok tömkelege. Virágtenger, zenélő helyett hangoló szökőkút. Hatalmas, harsogóan zöld fák. Barátnős beszélgetős-nevetős-ebédelős együttlét. 20 éve jártam itt, akkor még nem ismerték a fagyikelyhet, magyarázgattuk a fagyiárusnak, mit tegyen bele. Most már ismerik, csak fagyi nincs bele, de üresen szívesen kihozza a helyes pincérfiú. Régen nevettünk ekkorát valamin... A cukrászda nevén elgondolkodunk, bemenjünk-e, méretes karantén-hasunk miatt... Kövér-cukrászda, ahol a wc-kulcsot a kockásfülű nyúl őrzi, és igen, ismerik a fagyikelyhet, sőt, fagyi is jár bele... A főtéren mindenhol emberek üldögélnek, senki nem rohan, sétálnak, beszélgetnek. Meglepően sok a mosolygós arc. Gyerekek futkosnak, nevetnek. Egy fiú kézenfogva viszi sétálni értelmi sérült öccsét, jó rájuk nézni. A sarokban jókedélyű öregúr üldögél, előtte egy rövid és egy sör, de nem fogy. A felszolgáló lányok szívesen ülnek le mellé egy-egy szóra. Turisták is sétálnak, próbálkozunk rendesen, de nehéz őket megkülönböztetni az itt lakóktól. 

Feltöltő, felemelő életérzés. Remélem, sokáig kitart. 

fva