2.8 Erőt adó utak

A mai skype-os magánrendelésemen arról beszélgettem egy gyógyulóval, milyen útjai vannak, lehetnek a gyógyulásnak. Ő nagyon el van keseredve, mivel a CT eredményei rosszabbak lettek. Ezek szerint mindent rosszul csinált ebben az egyébként örömteli időszakában… amikor ott élhetett, ahol a legjobban szeret élni, és azt a munkát végezte, amit a legjobban élvezett… önállóan, függetlenül a szüleitől. De mostantól másképp lesz, fogadkozik, odafigyel jobban magára, az eddig elhanyagolt „kötelességeire”, mint pl a meditációk. „Nem engedhetem meg magamnak a lazulást”- fogalmaz keményen – „mert máris jön a lejtő a gyógyulásban”. Elkezdjük elemezgetni ezt a mondatot. Képes volna mindent megkérdőjelezni, amit eddig élvezettel csinált, mert a félelem, mint a legszigorúbb Őrmester, ezt diktálja most. Holott kiderül, akkor érezte magában a legnagyobb erőt. Most, hogy a szüleinél van, és az ő aggódásuk megérinti saját félelmét, elillant ez az erő. 

Azt javaslom, tekintse ennek a belső erőnek az érzését iránytűnek, ami biztosan kijelöli számára a gyógyulás útjait. Nem a meditáció és a tornagyakorlatok, (bár, reggel és esténként, a teraszon ülve, a tájat bámulva nagyon is „relaxált”...) hanem az élvezettel, örömökkel teli, valódi élet. Ahogy felragyog az arca, az ékes bizonyítéka annak, h jó helyen kapisgálok. Megegyezünk abban, hogy legközelebb a félelemmel folytatjuk, hiszen az most a legnagyobb kihívás és erő-elszívó a számára. 

Miután a képernyő elsötétül, felragyognak bennem az emlékek. Haladó tábor, Galyatető. 2019. szept. 25-28. 

Azoknak szerveztük, akik sokszor voltak már az erdőtelki táborunkban. Megtanulták a Simonton-módszert is. Talán már önkénteskednek is mások gyógyulását segítve. Új, haladó szintű programokat találtunk ki nekik. 

Volt nordic walking, Félegyházi Évi vezetésével, gyalogoltunk a „botokkal” a kéktúra nyomvonalán vagy 9 km-t, az őszi naplemente fényeinél a Mátra legszebb pontjain. Szedtünk őzlábgombákat és volt lovaggá avatás és a leglassúbbak, mint én is célba értek sötétedés előtt. Kisorsoltunk Évi felajánlásával 3 klassz pólót a túrát túlélők között, hatalmas nevetések és „bundázási kísérletek” között. 

Volt családállítás Ruzsa Ágotával, aki a Tűzmadárház dolgait igazgatja jelenleg, Rohánszky Magda kérésére. Mély, megindító, bőrön át érzékelhető és szavakkal nem igazán kifejezhető érzések, kommunikáció, feloldás és megbocsátás, család-helyreállítás és múlt-elengedés és rendbe tétel…. Felejthetetlen élmények. 

Dr Penyige Áron a korai felismerés fontosságáról és lehetőségeiről beszélt nekünk az emlő-, és méhnyak-rák esetében, valójában ettől sokkal több minden szóba került, és türelmesen válaszolgatott a felmerülő kérdések tömkelegére. Örökölheti-e a lányom/fiam, milyen gyakran menjek szűrésre, hogyan védjem magam, melyik típusú oltás a jobb kérdésektől az intim témákig minden szóba került... és csak akkor engedtük el a doktor urat, amikor már attól féltünk, hogy ma már nem kapunk vacsorát. 

Dr Kegye Adrienne az orvos-beteg kommunikációról beszélt, sokszínűen és interaktívan, sok játékkal fűszerezve. Valamennyien rajzoltunk virágot, amellyel bemutattuk magunkat az Itt és Mostban, és élvezettel szemléltem azt a gyönyörű virágoskertet, amit így létrehoztunk.

Horgoltunk és sétáltunk és volt bátorságpróba is a kilátóba feljutással. 

Klári vezetésével csoportosan új célokat, ötleteket gyűjtöttünk az Alapítványunk működéséhez, a betegekhez való könnyebb eljutáshoz. Éves program készült, önkéntes feladatokkal, célokkal. Velem megismerhették a résztvevők a LeShan-féle saját gyógyulási programunk komplex rendszerét, felépítését, ezenkívül megfejthettük, hogyan állhatnánk félre “a saját utunkból”.... ami a valódi életünk, valódi céljaink felé vezet. 

Reggelente tornáztunk, Juli szakértő és lelkes vezetésével, esténként beszélgettünk, sokat nevetve. Szállásunk, a Táncoló kecskék fogadó minden kívánságunkat leste, személyzete kedves és figyelmes, tulajdonosa apaian gondoskodó, konyhája pedig kitűnő volt, finom húsételekben és házisüteményekben gazdag. A környék és a táj, egyik oldalon a Kodály-kápolnával és a pazar kilátással, másikon az erdőkkel és a haraphatóan friss levegővel csodálatosan szép élményeket kínált. 

Erőt adó utak ezek mind. Az egyik legnagyobb erő bennük a közösség, a másokkal együtt-lét öröme. Kívánom, hogy mindenki megtalálja azokat az utakat, amik az ő belső erejét maximumra emelik, a gyógyulás személyre szabott, örömteli útjait! 

fva