2.3 Család
Család, húsvét, nevetés…
Vannak napok, amikor minden másképp alakul…
Amikor nagyon várod a húsvéti szünetet, és tervezel családi kirándulást, veteményezést és temetőlátogatást, akkor leszakad az ég, majd olyan viharos szél jön, hogy majd kifújja a velőt is belőled, nem beszélve a nátháról, és egy porcikád sem kívánkozik a szabadba…
Lelkesen pucolod az ablakokat, amin már ki se nagyon lehetett látni, és kerek egy órán át gyönyörködhetsz benne, milyen szép lett, majd az eső elintézi újra…
Főzöd a kocsonyát, sütöd a finom házi sütiket, és próbálsz nem bőgni, miközben a nagymamádtól kapott, általa kézzel írt recepteket tartalmazó, relikviaként őrzött füzetkét böngészed… ő már elhunyt, mégis él most reszketeg betűi által és megelevenednek a sütik illatával a gyerekkori emlékek is…
Sütöd az ipari mennyiségű rántott húst, miközben a felhabzó, és a serpenyő orrán-száján távozó olaj vidáman lángra lobban a gáztűzhelyeden… utolsó erőddel még rendbeteszed a katasztrófasújtotta övezetté nyilvánított konyhádat, majd vidáman, fitten indulhat a temető-, és rokonlátogatás…
A temető a dombtetőn van, és kiszállva az autóból a kislányod rögtön vissza is akar ülni, megérezve a viharos északi szelet… első gondolatod neked is ez, mikor rájössz, hogy nincs nálad se madzag, se kötél rögzíteni a koszorúkat… a fára akasztott madárodú vadul hintázik a szélben… tuti, hogy már rosszul vannak benne a lakói… a csodálatosan szép, sajátkezeddel készített koszorúdat jobb híján ráhúzod a vázára a síron, nehogy rögtön elrepüljön a szélben…
Nagyon rövidre sikerül ez a látogatás, épp csak beköszönsz a szeretteidnek… majd, látva a nagyfiúkat, akik kapucnijukat két kézzel szorítják a fülükre, amivel csak azt érik el, hogy a fülükön kívül a kezük is le akar fagyni, sietve távoztok… A madárodú már lassan földkörüli pályára áll…
Szüleidnél csöndes nyugalom vár… ami csak addig csöndes, míg meg nem érkeztek..
Amikor beszélgetés közben a lábatokra pillantasz, szűnni nem akaró röhögőgörcsöt kapsz… mert nem akármilyen látvány az egymáson tobzódó vendégpapucsok látványa, kinek mi jutott, az egyik férfi női szandálban, a másik plüss macika-papucsban, de akad itt rikító rózsaszín vagy tankos-géppisztolyos női zokni is… hugod kéred, hogy örökítse meg az emlékezetes pillanatot egy fotón…
Mert a legtöbben sütemény-költeményekkel, festett tojás-csodákkal, családi idill-fotókkal villognak a neten, meg a legújabb welness-fittness-lochness képekkel… addig számodra ez a lábas fotó fogja majd mindig eszedbe juttatni a családot, a húsvétot 2017-ben, és a nagydózisú nevetéseket…
Amiből jut hétfőre is, amikor a locsolkodás-vendégjárás után eszedbe juttatja kislányod, hogy az idő telik, és a mesevetélkedő következő fordulójára az egyik mese szereplőjéről bábot kell készítened… mivel hálistennek, ő elárulta a tanítónéninek, hogy anya tud varrni… és a meseszereplők közül a tanítónéni az aranyos cserebűly-t választotta… amiről hosszas nyomozás után tudod meg, hogy cserebogár… hogy miért nem a királylányt választották???
Mivel nincsenek emlékeid arról, pontosan hogy is néz ki a cserebogár, együtt bújod a netet a gyerekkel… de a cserebűlyt ütötted be a keresőbe…ki is ad egy találatot egy 1840-es könyvről, amibe beleolvastok, majd fetrengeni kezdtek a nevetéstől… a nyelvújítóknak hála, most lehet azon agyalni, vajon mi a ménkű akar lenni az a hintett gubancz, csempe biga, tatár famász, hetruri likkadék, szőrös bujka, szalagos nyírócza, csillámló röpér, ásó fegyész, hason tátalék, csótáros izgoncz és társai? És igen, egész délután cserebogár-bábot tervezel, szabsz, varrsz és mondasz szépeket közben (hogy miért is nem a királylányt…) és a család térül-fordul és sütit eszeget közben és jótanácsokat osztogat, mert persze mindenki annyira tud ilyet készíteni, hogy ne üssön meg a guta és legközelebb csempe bigát fogsz varrni nekik csakazértis és olyan jó így együtt lenni… szakadó esőben és viharos szélben, családi kirándulás és veteményezés nélkül, amikor minden másképp alakul…
fva