2.2 A Néni

Nem tudunk nagy dolgokat tenni.

Csak kis dolgokat, nagy-nagy szeretettel.

Teréz Anya

Már hazafelé tartott, amikor eszébe jutott, hogy elfelejtett túrót venni. Hát, pedig anélkül nemigen készül túróslepény, gondolta. Kissé bosszús volt a feledékenysége miatt, mikor bekanyarodott az első útba eső üzlet felé. Rögtön meglátta az idős, ősz hajú nénit. Pont mint Gizi mama, mosolyodott el. Ugyanaz a hajlott hát, a frizura, még a járása is hasonló. A boltban a húspult előtt kellett elmennie, és ahogy odapillantott meglátta milyen jó áron van a vadhús. Na meg a kacsamell is, hogy a fene vinné el, pedig csak egy csomag túróért jöttem be, morgolódott magában. Eszébe jutott hogy van egy kedvezményes kuponja, számolgatott kicsit, hát így már megéri. Jól megpakolt kosárral állt meg a pénztárnál. Ott állt előtte a néni, akit a járdán látott. Egy ezrest lobogtatott a pénztáros előtt, mondja kedves, belefér ez mind, vagy nem… tette hozzá lemondóan. Ahogy nézte a jelenetet, görcsbe ugrott a gyomra, mit szól majd a pénztáros. Félt, hogy leteremti a nénit, mit tudja ő, nem az a dolga, hogy számolgasson, döntse el kell vagy nem. Általában ez szokott történni. Ám a pénztáros teljesen máshogy reagált. Megnézzük mindjárt, beütöm sorban, és mondom mindig hogy hol tartunk, jó lesz így? Tessék sorba rakni, mi a legfontosabb. A néni előre pakolta a kenyeret, két szál répát, egy joghurtot. Még egy kenyér, és egy kis csomag nápolyi maradt, mikor szólt a pénztáros, hogy ezt már nem tudja beblokkolni. Végignézett a saját kosarán, látta micsoda kontraszt van a vásárlás között. Elszégyellte magát, a saját bősége miatt, de aztán dühös is lett, hát micsoda világ ez, teremtő Istenem! Akkor néztek össze. Húzza le azt is, kifizetem, és odaadta a pénzt. A néni kicsit szégyenkezve, de hálával mondott köszönetet. Többször is. A visszajáró pénznél megint összenéztek, enyhén biccentett, igen, legyen a néni az a pár száz forint. Isten áldja, nézett oda ismét a néni, majd kisietett az üzletből. Ezeket az áldásokat mindig mélyen eltette, bele egyenest a szíve közepébe, ezeket olyanoktól kapta, akinek nincs más. Csak ez az Isten áldja, de ezt szíve minden szeretetével és hálájával adja. Kéri a pontokat is, zökkentette ki a gondolataiból a pénztáros. Igen, szeretném, mondta. Úgy számolta, három, talán négy pont járna, ehelyett kapott vagy félmétert. Egymásra mosolyogtak, megköszönte a bélyegeket. Én is köszönöm, súgta oda halkan a pénztáros.

Mindkettejük szeme párás volt.

vitekeszti