2.12 Karácsonyi mese
admin
A karácsonyfa tarka volt, csillogó, és sokszínű. Felső ágain tucatnyi különféle angyalka hintázott.
- Finom illatok jönnek a konyhából…- szimatolt elégedetten a mézeskalács-angyalka. Fényes volt, tojásmázas, mandulaszemekkel díszített. – Amikor minket sütöttek, akkor is finom illatok szálltak… pedig azt hittük, semmi nem lesz a mézeskalács-sütésből… egész délelőtt az előtt a doboz előtt ült, amit ők internetnek hívnak, és recepteket keresett… Furcsanevű recepteket…
- Milyen nevűeket? – kérdezte huncut mosolyával a textilből varrt angyalka. Fehér ruhájára arany mintákat hímeztek.
- Valami gluténmentes vagy mi… el volt keseredve, hogy minden sütije a kukában végzi, biztos mi sem fogunk sikerülni… De nézzetek csak ránk!- feszített büszkén a fán a mézeskalács-angyalka.
- Bizony, nézzetek csak, rajtam még fehér cukormáz is van, és azt mondta, soha ilyen jól nem sikerült még a mézeskalács, mert a gluténmentes lisztből készült tészta nem puhul olyan könnyen, mikor formázzák, mint a másik…- nevetett a fehér cukormázas angyalka.
- Most húst süt…- szimatolt a levegőbe a huncut textil-angyalka. – Pedig azt mondta, ma nem főz, csak holnap…
- Vendégek jönnek- fitogtatta jólértesültségét a pici zöldruhás kerámia-angyalka. – Hallottam, amikor mondta az egyik fiú. Akkor voltam a markában, együtt díszítették a fát a testvéreivel….
- Na szép kis díszítés, mondhatom! Szép kis karácsonyi hangulat…- morcoskodott a kockásruhás textilangyalka.- Nekem bezzeg levágatott a hajamból a kislánnyal.
- Mert belegabalyodtál a drót-csillagokba…- vigyorgott rá a nagyobb kerámia-angyalka a csúcsdísz alól.- Miért kell neked mindig körülöttük legyeskedned?
- Ott legyeskedek, ahová pakolnak!- vágott vissza a kockásruhás textilangyalka. – Miért, nektek talán olyan jó volt a dohos papírdobozban várni a karácsonyt a fészerben?
- Szegény hófehér, kikeményített, horgolt angyalkák…- sóhajtotta az üvegangyalka. – Megdohosodtak, megfoltosodtak. Láttam, ahogy mosni vitték őket. Most biztosan a fregolin lógnak a fenyő helyett…
- De kik lesznek a vendégek? – kíváncsiskodott a huncut textilangyalka.
- Az a fiú azt mondta, a barátnője jön este az anyukájával. – felelte a jólértesült pici zöldruhás kerámia angyalka. – Szinte kérlelte, hagy jöhessenek… Úgy tűnik, nem egy nagyon vendégszeretős család…
- Szegények…- sóhajtotta az üvegangyalka.- Nem tudják, milyen öröm a vendég… Aki engem befogad ezek közül, azt mondja az Úr…
- Tudjuk, tudjuk!- vágott közbe türelmetlenül a nagyobb kerámia angyalka a csúcsdísz alól. – Miért jönnek a vendégek?
- Mert karácsony van. És itt lesz a fiú barátnője és nem akarta, hogy a szomorú édesanyja egyedül ünnepeljen otthon. – felelte a jólértesült pici zöldruhás kerámia angyalka.
- Miért szomorú az édesanya? – kérdezte izgatottan az aranyszínű gyöngyökből fűzött angyalka. – És miért dohosodtak meg a horgolt angyalkák?
- Túl sok a kérdés! – felelte harciasan a kockásruhás textilangyalka. – Elárasztották kétszer is a kamrát tejjel, azért… egyszer meg vörösborral. Felborult, összetört, és szétfolyt… a tejeszacskó meg lyukas volt… És minket a földön tároltak, egy papírdobozban. Nem is tudtam, milyen csúnyán tudnak káromkodni… órákig tartott, mire mindent kipakoltak, meg lemostak… A dobozt meg kitették a fészerbe.
- És az édesanya? Miért szomorú? – kíváncsiskodott az aranyszínű gyöngyökből fűzött angyalka.
- Az élet rendje miatt…- felelte röviden a pici zöldruhás kerámia angyalka.
- Mi az az élet rendje? – ezt már kórusban kérdezték az angyalkák. Választ viszont már nem kaptak. Megszólalt a csengő, és megérkeztek a vendégek. A barátnő, az édesanyjával. Az angyalkák elhallgattak, hiszen hivatalosan ők nem beszélhetnek, csak kíváncsian himbálóztak az ágakon. Hintáztak, és illatoztak és kukucskáltak. Legközelebb csak akkor mertek megszólalni, amikor sötét lett, és elcsendesült a ház.
- Az nagyon tetszett, amikor körben mind idegyűltek az ágyra és kártyákat pakoltak ki, miközben nagyokat nevettek!- mondta a huncut textil-angyalka.
- Meg az is jó lehetett, amikor zörögtek az edények a konyhában, és közben finom illatok szálltak…- mondta ábrándozva a mázas mézeskalács-angyalka.
- Nektek mindig a hasatokon jár az eszetek!- dorgálta őket a kockásruhás textilangyalka. – Azt bezzeg nem láttátok, milyen könnyes volt a szeme, amikor a csipkemintás égetett agyag-angyalkákat a kezébe vette a fenyődíszítés közben.
- Persze hogy könnyes volt a szeme- sóhajtotta az üvegangyalka.- Az az asszony, akitől tavaly ezeket a díszeket kapta ajándékba, már ő is angyal lett időközben.
- Miért szomorú az, ha valaki angyal lesz? – kíváncsiskodott az aranyszínű gyöngyökből fűzött angyalka.
- Az élet rendje miatt. – felelte a pici zöldruhás kerámia angyalka. – Ami miatt a barátnő édesanyja is szomorú. Mert a gyerekek megnőnek, és kirepülnek. Az emberek pedig, ha eljön az idő, angyalok lesznek. Valamiért nehéz ezt nekik megérteni, elfogadni.
- De hát angyalnak lenni olyan jó!- mondta csodálkozva a huncut textilangyalka. – Sokkal jobb, mint bármi más! Ez az élet rendje? Nem magyaráznád el nekik?
- Már nem kell elmagyarázni. – felelte a pici zöldruhás kerámia angyalka. – Láttam, ahogy megölelték egymást, amikor a barátnőék hazaindultak. Láttam a szemükben. Még fáj nekik, de már értik.
Csend lett a fenyőfán. Az angyalkák az élet rendjén gondolkodtak, miközben egy csillag megjelent az égen, jelezve, hogy eljött az idő. Megszületett a Gyermek.
fva