Csilla, a nélkülözhetetlen

Igen, Csilla tartotta magát ehhez, mármint hogy nélkülözhetetlen.

Így is élt, mindig mindennek ragyognia kellett, szó nem lehetett róla, hogy aznap nincs felporszívózva, elmosogatva… stb.

Folyton el is sírta magát, mennyi dolga van.

- Van ám, mert csinálsz magadnak – mondtam.

Na, gondoltam, most sértődött meg, csaptam volna a számra, de már késő volt.

Következő héten a szokásos kezdő körnél piszkosul mocorgott, mikor kerül rá a sor végre.

És elkezdte.

- Hát nekem olyan jó hétvégém volt, de olyan…!

Képzeljétek, azzal állt elő a lányom szombat reggel, hogy menjük ki a Mátrába kirándulni. Mondom neki, elment az eszed, hát hogy néz ki a lakás (biztos vagyok benne, hogy ragyogott), el sincs mosogatva, ebédet is kell főzni, meg itt van a vizsgám, tanulnom is kell! Na akkor elgondolkoztam. Mondtam is magamnak, hülye vagy te, Csilla. A két legfontosabb ember az életedben veled akar tölteni egy napot a természetben, Te meg a mosatlan edény miatt aggódsz???

Hát szóval… olyan, de olyan jó hétvégem volt!!! J

vitekeszti