Skip to main content

Egy hétfő délután margójára

Befejeződött egy jó csoport… és hogy ne szakadjon meg az együttlét, egyik tagunk közös eszegetős-társasjátékozós együttlétet szervezett. 

 

Ültünk a teraszon a hűs árnyékban, eszegettük a kemencében sült kenyérlángost és a hurkát, limonádét ittunk és beszélgettünk… nagyokat nevettünk…A férj, és a férfi méretű nagyfiúk halkszavú törődése szép, kerek családot sejtet, az ízlésesen berendezett otthon melegséget sugall és hívogató… az udvaron pazar virágpompa, látszik, hogy gondos kezek ápolják őket… kutya, cica, tyúkok, „beépített” kakas, aki mindig a megfelelő időpontban kukorékolt, apró fürjek… társasjátékokat játszottunk, és csodálkoztunk, milyen jó Icus logikája, és milyen gyorsan kapcsol… mégis Györgyi nyert… J nekem teli hassal, a forróságban nehezen ment a koncentrálás (máskor is nehezen megy, de így van mire fogni)… beszélgetésünk témája nehéz, mégis elhordozhatóvá válik az egymásra figyeléstől, az elfogadástól, szeretettől, amit egymásnak ajándékozunk…

 

Aztán, halmozva az élvezeteket, a „Simonton-klubos” sütizés jön 5-től… hűvösebb van a cukrászdában, és nagy a zsibongás, de a törzshelyünk szabad… lassan kiürül a helyiség… a fagyikehely finom, a limonádé hideg, és a jóképű pincér gyakran felénk pillant… kevesen vagyunk, talán a forróság miatt…mindig azok vannak itt, akiknek itt kell lenniük- kell figyelmeztetnem magamat a negatív gondolataim miatt… múlik az idő, jó együtt lenni, jó beszélgetni és nevetni…sokkal fontosabb, hogy azt értékeljem, ami Itt és Most VAN nekem, nekünk, és az páratlan gazdagság- ne pedig azokon sajnálkozzak, amik vagy akik nincsenek…

 

Hiszen milyen ajándék egy ilyen töltekezős hétfő délután… milyen jól ellensúlyozza a főnök reggeli „lecseszését”…nem kell a pénteki gyomorszorító tv-szereplésre gondolni, hiszen az még NINCS, és ami VAN, az sok nevetés, finom ételek, gondoskodó szeretet…Ajándék Györgyi pozitív gondolkodása és humora, mint ahogy Icus figyelése a többiekre, önbizalma és pörgése is az, vagy Kriszti változását látni, ahogy kezdi egyre jobban meglátni önnön értékét, és a dolgok pozitív oldalát is… ajándék Erzsike csendes, bölcs szemlélődése, és Zsuzsa bátor, kitartó akarata is…Ajándék egy ilyen délután, veletek. Hála érte! 

 

fva