Kishartyáni csodapillanatok

Kapott az Alapítványunk egy meghívást a salgótarjáni Simontonos csoporttól. Nem volt egyszerű összehozni, párszor el kellett halasztani a rossz időjárás miatt, de ma végre összejött!

Kreicsi Mari, a Salgótarjáni Rákliga vezetője meglepetéssel várt: a 2015-ben kiadott évkönyvükkel, amelyben engem is megtalált, fel is olvasta az általam mondottakat. Nagyon zavarba jöttem ilyen figyelmesség láttán, de meglepően értelmesnek és összeszedettnek találtam az akkori gondolataimat. Aztán megkértem, hogy mivel ő is szerepelt az évkönyvben, olvassa már fel a sajátmaga által írottakat is.

Vitek Eszter, Királylány, csoportvezető és főszakács, ezúttal is remekelt, és a bográcsba a sok finom összetevő mellé a szívét-lelkét is belefőzte! Bözsike napsugaras természete átragyogott a borús felhőkön is, és amíg az ebéd elkészült, izgalmas túrára invitált bennünket. A Kőlyuk-oldal pazar homokkő-formáció, kis séta után elérhető, és az odavezető út maga a gyönyörűség azokkal a szelíd dombokkal, a zöld 50 árnyalatával, a lovakkal, gólyákkal, békakórussal, a virágoktól roskadozó galagonyabokrokkal, azokkal a finom tavaszi illatokkal… Fotóztunk lovakat és simogattunk fekete cicát.

Mari felolvasta a hely történetét, aztán nekivágtunk a meredek sziklafalnak. Hát, nem biztos, hogy ezt jól átgondoltuk… a sziklafal függőleges, magas, a lépcsőfokok szűkek és csúszósak, és egy ember fér el rajtuk, ő is szűkösen, és megbánva a döntését… A tériszonyom eleinte rendesen bepróbálkozott, de aztán félrevonult a sarokba, miután látta, hogy nem vagyok hajlandó lefelé nézni, csak az előttem álló lépcsőfokra figyelek, és különben is, Ágikának kellett segíteni, aki előttem haladt és derekasan próbálkozott, nemhogy kilépett, hanem kilőtt a komfortzónájából! Meg is tapsoltuk, amikor sikeresen felért! Amúgy a szerzetesek szerintem tuti nem voltak százasok, ha ezekben a sziklafalba faragott barlangokban éltek! Ezeket a horror-lépcsőket megmászni, teherrel, naponta többször, hát, az önsanyargatás különösen kegyetlen formája… De a fenti pazar kilátásért mindenképpen megérte! Számtalan fotó készült, és zengett a hegy a nevetésünktől. Na, amikor lefelé indultunk, akkor lehervadt a mosolyunk… De szépen lassan, kivárva és gondosan segítve egymást, lemásztunk, még a közben türelmesen várakozó másik csoport is megragadta a kezünket, hogy lesegítsen! Hatalmas sikerélmény volt, hogy megcsináltuk!

Nagyon örültünk magunknak, és a teljesítményünknek, miközben visszasétáltunk a harangláb melletti táborhelyünkre, ahol az elkészült finom bográcsgulyás várt ránk. Az ezt követő pillanatokról csak felsőfokon tudok nyilatkozni, hangtalanul, de annál lelkesebben falatoztunk! A csoport tagjai egy kisebb lakodalomra elegendő mennyiségű süteménnyel, innivalóval készültek, magam is próbálkoztam egy doboz medvehagymás pogácsával. Aztán beállt a kajakóma, és ellustultak a pillanatok.

Figyeltem a többiek csöndes beszélgetését, hol itt, hol ott felharsanó nevetését, és éreztem, mennyire jó most itt. A kék égen tejszínhabfelhők vonultak, a platánfa alatt gyík szaladt át, és csöndben, észrevétlenül folydogált el a délután. Végül felkerekedtünk, segítettünk a pakolásban, pad és asztalcipelésben, és miután mindenki megölelgetett mindenkit, megköszönt mindent, és elmondta sokszor, hogy „nagyon jó volt veletek”, hazaindultunk. Köszönjük a meghívást és a figyelmes vendéglátást, nagyon jóléreztük magunkat! Hatalmas ölelés Nektek!