Arany pillanatok REGEA tábor Galyatetőn

2025.10.13-16.

Nagyon kanyarog az út… meredeken emelkedik, alig bírja szusszal az autóm… mint annak az embernek az útja, ha érintetté válik egy komolyabb betegségben. Váratlan kanyarokkal terhelt, kiszámíthatatlan, meredek, nehezen bírható út az is… A Mátrában kanyargok, Galyatetőre tartok, az idei életmód-táborunkba. Pazar a környezet… aranyló lombok alkotta alagútban járok, mindenfelé elképesztő színek kísérnek: rozsdabarna, napsárga, bíbor, vérvörös, harsány zöld... Esténként, hazafelé izgalmas társaságom adódik, hol őzek, hol vaddisznók rohannak át az úton. Nézőpontok… láthatom úgy, milyen veszélyes ez az út. De nézhetem úgy is, mennyire figyel rám a Gondviselés. Vagy fordíthatom a fókuszt a sok apró csodapillanatra, amely egész idő alatt körbevesz, melyeket nem győzök fotózni! A döntés, hogy mire figyelek, az én kezemben van… Éppen erről szól többek között ez az idei táborunk is. Hogy milyen sokféleképpen nézhetjük a betegséget is. Már ha arra akarunk fókuszálni. De nézhetjük úgy is, mennyi mindent tudunk tenni a gyógyulásunkért! Az a bizonyos másik 50 %, amit mi hozzá tudunk tenni az orvosaink által hozzátett 50%-hoz. Mennyi mindent hozzátettünk most is, és milyen élvezetes módon!

Csikai Judit mentálhigiénés szakember a tudatos jelenlétre tanított minket, csikunggal, és mindfulness gyakorlatokkal. A mazsoláról már kizárólag a híres mazsola-meditáció jut az eszünkbe…

Psenyeczky-Nagy Klárival léleksimogató önismereti játékokat játszottunk. Dr. Kovács Szilviával a düh energiáját hasznosíthattuk a gyógyulásban, Szilvi profi irányítása mellett levezetve, kiadva magunkból a sok régi/vagy friss haragunkat, akkora energiák szabadultak fel bennünk, hogy a Mátrát elhordtuk volna a hátunkon. Kipirultan, csillogó szemmel, erőt sugárzó, szálfaegyenes tartással, bátor hangon kommunikálva álltunk, és örömmel figyeltük a születő új énünket!

Jelena Eszter népdalokat és körtáncot tanított nekünk, ezzel alakítva át közös örömködéssé a felszabadult, immár ártalmatlan harag-energiáinkat! Mag Anikó önismereti tanácsadó a Peter Levinnél tanult traumafeldolgozó gyakorlatok közül mutatott meg nekünk néhányat a Somatic Experiencing® eszköztárából.

Czövek Zsuzsival ismét szárnyalhattunk, és átélhettük a tábor legszebb, legmeghittebb pillanatait, érintés és hangtál meditációja során. A páros munka során szavak nélkül adtunk egymásnak szeretetteli figyelmet, érintésterápiával töltögethettük hiányainkat, hangtálak erejével emelődött a lelkünk és gyógyult a testünk.

M. Bertalan László mester hipnotizőr az agykontrollról mesélt nekünk, és arról, milyen akadályai lehetnek az öngyógyító erők mozgósításának, és mit tehetünk ilyenkor? Laci szenzációs előadó, akkora rutinnal és szuggesztív erővel beszélt, sztorikkal, tanmesékkel és sok-sok poénnal, hogy utolsó percig nem lankadt a figyelem, és ittuk minden szavát!

Mariscsák István csoporttársunk telefonos lelkisegély-szolgálatot is vállal, a vakvezető kutyusok nevelése mellett, és arról mesélt nekünk, hogyan lehet a félelmeket, és más elárasztó nehéz érzéseket kezelni krízishelyzetekben. Aktuális négylábú barátja, Indián pedig nyugodtan végigszundikálta az egészet.

Velem pedig a gyógyulást nehezítő transzgenerációs okokat oldhattátok, és egy kis családállítás- kóstolón vehettetek részt. Esténként közös móka, OH kártya, társasjáték, kreatívkodás szerepelt a kínálatban.

Szállásunk, a Táncoló kecskék fogadó barátságos, otthonos, nagyon jól éreztük itt magunkat, személyzetéről is csak jókat tudunk mondani! És a környezet… programok nélkül is nagyon jól el tudnánk itt tölteni az időt, az ország tetején, a harapnivalóan friss levegőn!

És persze a lényegről nem írok… mert nehéz arra szavakat találni, ami itt igazából történik! Ahogy az ismeretlen emberek egymásra néző, fürkésző pillantásai átalakulnak egymásra figyelő, törődő, bizalomteli csillogó szemekké… Azt látni, ahogy szövődik ez a leheltfinom, de megtartó erejű háló közöttetek, akkora ajándék… azt látni, ahogyan változtok, ahogy előtérbe helyezitek magatokat, ahogy elkezditek élni a saját életeteket, akkora kegyelem… ma eljött közénk egy érintett kislány a szüleivel. Remélem, át tudtuk adni nekik a reményt, hogy mégis lehetséges. A hitet, hogy ő is képes lehet rá. A szeretetünket, hogy nincs egyedül.

Köszönök Nektek mindent! Hálás vagyok a Támogatóinknak is, hiszen ők segítik ennek a sok csodapillanatnak a megvalósulását!

fva