2.18 Tavaszi leltár

Egyre erősödő vágy a napsütésre, a zöldre, a kirándulásra, a hegytetőre. A mogyorók még, a som már virágzik teljes gőzzel. Szerelmes madarak kergetőznek, majd leviszik a fejünket. Barátság, kávé, munkareggeli. A mi napunk. Kislányom tegnap nevetésben tört ki, amikor kiírtam a mai útvonalat. Sosem hallott nevű települések. Bükkmogyorósd, Farkaslyuk, Sáta. Na, azt nem lehet kihagyni. A falutáblánál fotózkodást. Mekkora poén, sátán vagyok. Apró falvak. Nagy csodálkozások. Motor a falon, szélmalom a kapu tetején. Gipsz-csodák. Vagy giccs-csodák? Piros-fehér-zöld Eszti vegyesboltja. Tiritarka házak. Leégett domboldalak. És végre Uppony. Sehol nem találok parkolót, leállok a falu végén. Persze, mert kresztáblát kerestem. Utólag kiderül, itt faragott fatáblán jelzik a parkolót. Útjelző felirat: Herkopáter kereszt, na azt keressük. Kék háromszög turistajelzés. Azt írta a net, laza pár száz méteres séta. Lázbérci víztározó, zöld tükrű gyönyörűség. A két héttel ezelőtti jégtáblának nyoma sincs. Kék háromszög megvan, séta indul. Se nem laza, se nem pár száz méter. Nyelvlógató kaptató, kilométereken át. Lekívánkozik még a pulóver is rólunk, szerencse, hogy a kabát a kocsiban maradt. Harmadjára mondom, hogy lesz pár szavam annak, aki a neten írt a laza pár száz méterről… többször csak azért nem, mert már levegőm sincs… jobbra mellettünk szakadék. Vörös törzsű varsa-fák a trónok harcából. Találgatjuk, mitől vörösek… barátnőm véleménye mindent visz: a fák északi oldala zöld, a déli vörös… Mikor végre egyenesbe jövünk, az út újabb meredek kaptatóba fordul. Avar-csomó, megjelölve. Amíg anyuka pisilt, a gyerekek építették…- találgatjuk. Vagy ide ásták el apukát, mert sokat morgott… Utolsó kaptató, majd végre a Kalica-tetőn. Kitárul a világ, egy szívdobbanásnyi tériszony, szív a mélység. És a kereszt! Itt állította meg Herkopáter a reformáció terjedését. Nem is csoda, hogy nem jöttek tovább, mi is alig bírtunk ide feljönni. Tényleg olyan innen a tó, mint egy fjord. Jobbra az apró falvak takaros látképe… aranylik a napfényben fürdő templom. Apró sötét lyukak több sorban, pincék vagy temető… Sárga, lila virágok, apró kövirózsák bújócskáznak a kövek között. Megebédelünk, ennél szebb ebédlőt el sem tudnék képzelni. Korrogva körberepül minket egy holló. Aztán lefelé indulunk. Elképesztő öreg, félig kiszáradt, odvas fák. Egyikbe teljesen beleférek. Másik lakótelepre emlékeztet többféle méretű apró odújával, tetejéről fityisz-forma ág lóg, ami a fényképen szív-alakúvá változik. Aztán lefelé, a falu felé indulunk a kéktúra turistajelzésén, és láss csodát! Ez a pár száz méteres laza séta, amit kerestünk. Hatalmas, mély keréknyomok, csoda, hogy el nem akadt benne a traktor. Némelyik még sáros. És Uppony, gyorsan leértünk. A falu főterén levő fa-alakzatot nem sikerül megfejteni, mit ábrázol, de tetszetős. És az apró, sötét lyukak pincék, 4 sorban, egymás fölött. Minden háznál morcos házőrzők, egy fekete, egy fehér kutya, ritmusosan. Egyik háznál a két tacskón kívül őzike is a kapuhoz jön. Lecövekelünk, csodálkozunk. Előjön a gazda is, egy kis beszélgetésre. Pár napos kora óta nevelik az őzet, úgy találták, egyedül. Hogy mivel etetik? Hát, kedvence a húsleves csigatésztával, és a korhely-leves. J Jó ízlése van. Az őz közben játszik a kutyával, odajön hozzánk, láthatóan kedveli az embereket, és fura hangon sipog, vagy mit csinál. 

Hazafelé vesszük az irányt. Leltár: erősödő fáradtság az izmokban, áradó boldogsághormon a testben, a pillanat örömének újbóli felismerése. Naptól lepirult arc, gondolatban ismét megváltott világ, izgalmas és inspiráló baráti beszélgetés. Tavasz. Élet. 

fva