Hány lába van Samunak, Bükkszentkereszt szépének?

Kirándulás 2016.04.23.

Samu, a jópofa, göndörhajú zöld kukac Melinda alkotása. Öröm még ránézni is, olyan vidám, a mellkasán virágot, a farkán pedig katicabogarat hord. Szép zöld színű, és apró sárga tappancsai vannak. Összesen 52, mert Samu százlábú. 52 lábú százlábú. De minden tappancsának két oldala van, és ez most nagyon jól jött nekünk. 

Melinda azt találta ki, hogy a kirándulás során mindenki írja rá a nevét Samu egy-egy lábára. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az apró tappancsoknak mindkét oldalára szükség lesz…Amikor kitaláltuk az utolsó Simonton-csoportok egyikén, hogy kirándulhatnánk egyet a gyógyító kövekhez, belelkesedtünk. Aztán kiderült, hogy a Gondviselés hasonló lelkesen támogatta az ötletet…Hiszen nem lehetett véletlen, hogy utunkba került egy helyi fiatalember, aki lelkesen kalauzolt végig minket, és olyan érdekesen mesélt a kövek geológiájáról és szakrális jellemzőiről, hogy csak tátottuk a szánkat…megtudtuk, miért nőnek a köveknél spirálisan megcsavarodva a fák, és mit közvetítenek a hollók…hogy merre menekült IV. Béla a tatárok elől, és mi köze az indiánok toll-fejdíszének ahhoz, hogy agyunknak csak 5 %-át használjuk…Arról is mesélt, hogyan álmodta meg István, hogy itt fog meggyógyulni…

Aztán Marika elmondta az Ölelj meg egy fát! című verset, Emese pedig tisztán csengő hangján elénekelte a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország! című dalt. Aztán szeretet-energiát küldtünk azoknak, akik szerettek volna, de nem lehettek most velünk…hatalmas kört alkottunk a kövek körül, és megfogtuk egymás kezét…sokan behunyták a szemüket…magamban soroltam társaink nevét, hogy biztosan célba találjon az energia….Erzsi, Ibolya, Józsi, Sanyi és a többiek mind….

Ezeket a pillanatokat nem lehet leírni. Az energia áradását érezni lehetett, többünk szeméből peregtek a könnyek….

Aztán elsétáltunk az üvegmúzeumba, a csoport fele a köveknél maradt, hiszen be sem fértünk volna ennyien…a másik felének a fele Gyuri bácsi tea-boltjába ment, másik fele az üvegmúzeumba, aztán csere…Onnan én nagyon gyorsan kijöttem, mert a csodaszép ékszerek láttán nagyon sok pénzt el tudtam volna költeni…Luca így is kapott egy édes kis cicás nyakláncot, anyuék pedig egy Bükkszentkeresztes hűtőmágnest. 

Aztán a kilátóba kapaszkodtunk fel. Ijesztgetett kicsit az eső, de maga se gondolta komolyan, hogy ennyi vidám, energikus, lelkes embert megijeszthet. A kilátás pazar, a falu egy kis ékszerdoboz. A kisbárányok aranyosak voltak, Cimbora, a vizsla rendkívül jólnevelt, a kicsi Réka pedig úgy eljátszott, hogy a hangját se lehetett hallani. Sokan magatokkal hoztátok a családotokat is. 

Aztán a Borostyánban megebédeltünk. Jólesett a meleg étel. A pincérünknek a szeme se rebbent, mikor a 40 fő helyett 48 ült le ebédelni…Aztán elmondtuk Nektek, milyen jó programokat indítunk be az Alapítvánnyal….Tényleg, el ne felejtsétek, gyertek masszírozásra, meg tánc-meditációra, meg kreatívkodni!!! Ez mind ugyanilyen jó buli lesz, mint ez a nap! 

Folytassuk, mert érdemes folytatni, mert nagyon jó volt Veletek- ma is!