Mégis, kinek a keresztje?

Mindenki nagyon szeretett beszélni. Sokszor igen nehezen ment a nap témájára visszaterelni a csoportom tagjait, meg kellett küzdenem azért, hogy magamhoz ragadjam végre a szót.

Az a nap is így kezdődött. Amíg vártuk, hogy összegyűljön a csapat máris elindult a beszélgetés. Marika épp arról beszélt, mennyi bosszúság érte a héten. Éreztem, hogy az aznapi témánk felé terelődik a szó, vártam hát. Aztán elhangzott a mondat:

- Én ezt soha nem tudom megbocsátani!

Többen helyeseltek. A pillanatnyi csendbe Éva szólt bele.

- Tudjátok nekem meghalt az anyukám...

Mindenki hallgatott. Éva ritkán szólt.  Éreztük fontos dolog történik. Aztán folytatta.

- Úgy halt meg, hogy megölték.

Rövid, szenvtelen, kijelentő mondat volt, ám éreztük a mögötte rejlő mélységes tragédiát. Vártunk csendben, míg Éva felkészült a folytatásra.

- Rablógyilkosság volt. Betörtek, elvitték ami fogható, de édesanyám útban volt...

A tettesek gyorsan meglettek, börtönbe kerültek, azóta már szabadok.

Hetekig, hónapokig árnyéka voltam önmagamnak, folyton az járt a fejemben, hogy miért… hogyan… miért pont… Nem tudtam szabadulni ebből a forgatagból.

Aztán egyszer rávettem magam, hogy átgondoljam a történteket másként is. 

A tettesek szemével nézve.

Hogy miért tették.

Mi vezérelte őket.

Mit érezhettek.

És utána jobb lett.

Meg tudtam bocsátani.

Azóta béke van bennem.

Döbbenten hallgatunk. 

- Akkor mi is az, amit nem lehet megbocsátani? - kérdeztem.

Nem volt válasz. 

Gondoltál már arra, milyen fontos, hogy ne élj haraggal a lelkedben?

Megmérgez.  Akárhányszor felidézed, mindig hagy egy újabb és újabb lenyomatot benned. Addig rakódnak egymásra ezek a mérgek, míg egyszer már nincs hová. Megbetegít.

Gondod át a sérelmeidet. Nem állíthatom, hogy mindent meg lehet bocsátani. De gondolkodhatsz másként. 

Semlegessé teheted magadban. Nézheted úgy, mint egy filmet: nahát, mik vannak! 

Kereshetsz "mentséget" a másiknak.

Csak pillanatnyi haragjában cselekedett úgy, ahogy.

Valaki nagyon felbosszantotta.

Nem is nekem szólt ez az egész, csak épp én voltam ott.

Lásd meg a jót a másikban. Hiszen tudod, semmi sem teljesen fehér, vagy fekete.

Azt kérded miért? Miért nézzek másként, netán szeretettel a másikra? Arra aki megbántott?

Magadért. Azért, hogy Neked jobb legyen. Azért, hogy letehesd a keresztet.

A másikért. Mert vagy a bocsánatodat érdemli, vagy hogy semmibe vedd. De a haragodat nem, az rád hat, nem a másikra.

Ó igen, és azért, mert a világot a szeretet viszi előre.

                                                                                                                                                                                                                                                                         vitekeszti