Tápláld a lelked!
Ebben a fejezetben olyan történeteket olvashatsz, amikből reményeink szerint erőt merítesz, hogy a következő napokat/heteket úgy élhesd meg, hogy tudod, van tovább. Az írások személyes élményeket osztanak meg veled, az íróik megjárták már a gyógyulás lassú de biztos lépéseit és nagy szeretettel adják át neked ismeretlenül is történetüket.
Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is.
Az asszony egy fárasztó munkanap után állt sorban kenyérért egy furgon mellett, amely minden nap adott időben érkezett a patika szomszédságába. A kenyér finom volt és olcsónak számított, ő tehát igyekezett kifogni, hogy lehetőleg minden nap jusson belőle nekik is. A szeme ide-oda révedezett az utca túloldala és a sorban előtte álló, hajlott vállú öregember háta között, de nem fogta fel, mit lát: mindennapos szürke kötelességei zakatoltak az agyában. Most beugrik az óvodába a gyerekért, aztán hazaviszi, és paprikás krumplit fog főzni vacsorára, ahhoz éppen jó lesz egy kis friss kenyér is. Danika majd közben ellesz a tévével. Jobb, ha nem a szobájában játszik, mert akkor ötpercenként nyávog, hogy anya, gyere – ehhez most neki se ideje, se kedve, se türelme nincs. Sietnie kell, hogy elkészüljön, mire hazaér a férje.
Végre ő került sorra a furgon ajtajánál.
- Egy kilót kérek – mormolta fásultan.
Az eladó – harminc körüli nő – hátrafordult és leemelt egy kenyeret a polcról. Visszafordult és átnyújtotta. Az asszony felemelte a kezét az előre kikészített pénzzel, és felemelte a tekintetét is, egyenesen az eladó szemébe nézve. Az eladó rámosolygott.
Az a mosoly egy élő ajándékmosoly volt. Az ennivaló mellé lelki táplálékot adott: átmelegítette az asszony belsejét, felragyogtatva a színtelen utcát és a monoton, egyhangú napot. Az asszony hökkenten visszamosolygott, nem akarta elhinni, hogy éppen neki, pont neki és csak neki szólt az a finom, meleg, szeretetteli mosoly.
Eltette a szatyorba a kenyeret.
Az óvodában azzal lepte meg Danikát, hogy megkérdezte, van-e kedve a játszótérre menni. Most valahogy nem tűnt olyan életbe vágónak a sietség, sokkal fontosabbnak érezte, hogy a gyermekének örömet szerezzen. És büszkén dicsérte meg, amikor felmászott a mászóka legtetejére.
Otthon a tévé elé ültetés helyett ismét választási lehetőséget kínált fel a gyereknek:
- Van kedved főzni velem?
A kisfiú lelkesen bólintott, és teljes komolysággal összpontosított a krumplihámozás bonyolult műveletére. Az asszony meghatottan figyelte.
Sokáig dédelgette magában azt a mosolyt, amit aznap kapott. Még évek múltán is, amikor eszébe jutott, ugyanazt a csodálkozó meglepődést érezte, hogy miért éppen ő részesült ekkora ajándékban. Újra és újra átélte, hogy egyetlen pillantással át lehet adni a szeretet melegét. Megértette, hogy akiben ilyen energia van, az képes szétszórni maga körül és örömmé varázsolni a fakó hétköznapokat mások számára is. Mosolygott tehát, kéretlenül és önzetlenül, megváltoztatva annak a napját, akinek átadta az ajándékát.
Egyszer történt, hogy a miskolci villamoson utazva, a következő párbeszédre lettem figyelmes: Kislány: -Anya! A bácsi miért vezeti hátrafelé a villamost? Anyuka: -Kicsim! Nem a bácsi vezeti hátrafelé a villamost, hanem Mi vagyunk azok, akik háttal ülünk az iránynak. Akkor és ott ez a párbeszéd arra tanított engem, hogy a NÉZŐpont milyen fontos! Meg a hozzáállás! Milyen SZEM-pontból látom, nézem, értelmezem a helyzetemet! (Oroszjuli)
Öröm-LEHETőségek
HÉTFŐ
Van mit ennem?
Van hol aludnom?
Tudok lélegezni?
Hála, hála!
KEDD
Nézd azt, amit megtudsz tenni, ahelyett, amit nem!
SZERDA
Tégy valamit valakiért, és vedd észre, hogy ez jó Neked!
CSÜTÖRTÖK
Küldj egy képet, egy kedves pillanatról valakinek
PÉNTEK
Nézz fel az Égre, és tudd, hogy Mi egy "nagy egésznek" vagyunk a részei! Higgy, remélj!
SZOMBAT
Jobb bízni, mint félni!
Ugyanannyi energia, csak jobban érzed magad!
VASÁRNAP
3H "tabletta"
Hála! - Hit! – Hozzáállás!