Ildikó nap 2024.09.08.

Ma ismét együtt volt a csapat. A kis fák sokat nőttek, már színesedik a lombjuk, és alattuk imbolyog a kis mécsesek lángja. Emlékezünk. Aki szeretné, felidézi Ildikót, hogyan él benne tovább, és lassan kirajzolódik előttünk a harsányan életigenlő, vidám, könnyen kapcsolatot teremtő, természet-, és állatimádó lány. Családtagjai, barátai mesélnek róla, sztoriznak, és könnyes szemmel nevetünk. Ott már nagyon, amikor arról beszélnek, milyen jó csapatépítő volt, vagyis hát most is az, mert minden évben összehozza a csapatot egy jóhangulatú együttlétre. Túlvilági csapatépítő. Mostmár ez lesz az új titulusa. De mécseseket gyújtunk a többi kis fa előtt is, emlékezünk Istvánra, Évire, Zsuzsára és Mónikára is, egy-egy gondolattal, és a megszokott kézfogós-rágondolós körrel. Hollók korrognak a fejünk felett. Klári kiosztja a Gyémánt-pályázatunk jelenlévő nyerteseinek a jelvényeket, és meghallgatjuk Melinda és Éva írásait. Zsíros kenyereket eszegetünk, túrázunk Ildikó kedvenc helyére, megcsodáljuk a pazar kilátást és énekelünk közösen, mert „azért vannak a jóbarátok”… Készülnek csoportképek, üldögélünk a köveken, aztán lassan visszaindulunk, mert Klári játékos sorversenyekkel készült a gyerekeknek. Komondort és cicákat simogatunk, és végül búcsúzunk, mert a nap egyre lejjebb csúszik a horizonton, és a Bükk barnuló lombja szelíden figyelmeztet: az idő múlik.

Jó volt veletek ma is, nagyon! Köszönet az egymásnak adott energiátokért, időtökért, munkátokért!

Isten áldjon benneteket!

fva