A járvány szörnyűségeivel együtt csodálatos dolgok is érkeztek. Érdemes azokat is észrevenni!
Nagy a pánik. Nehéz uralni, de a harc közben az ember egy csomó mindent megtanul. Hogy mi az igazán fontos. Hogy össze tudunk fogni. Hogy mennyi jó ember van körülöttünk. Van, aki felajánlja az időseknek, hogy bevásárol nekik. Van, aki üres lakását, vagy a kollégiumának üres szobáit ajánlja fel az egészségügyi dolgozóknak, vagy az ott rekedteknek. Van, aki két kg csirkecombot vesz ajándékba a rászoruló idős néninek. Van, aki kézfertőtlenítőt ajándékoz a csoportnak. Kezdjük észrevenni, hogy mások is élnek körülöttünk.

A daganatos betegek, akikkel én dolgozom, az egyik legveszélyeztetettebb réteg a járvány szempontjából. Egyetlen fegyverünk az immunrendszerünk. Amit a félelem gyengíthet le. Nem maradhatnak magukra a félelmeikkel. Így kitaláltuk nekik a virtuális csoportot. Egy álló napon keresztül tanultam a nagyfiaimtól, mert nem vagyok egy technikai zseni. Tegnap este főpróbáltuk a rendszer működését, és létrehoztuk a „Simontonos Operatív Törzset”. Csak mert a nevetés erősíti az immunrendszert. És működött! Az operatív törzs is, és a nevetés is, nagyon. Egyből érződött, milyen nagy szükségünk van egymásra, hogy érezhessük, nem vagyunk egyedül most sem.

Mindkét munkahelyem azonnal beleegyezett, hogy a csoportok virtuálisan működhessenek tovább.
Ma pedig az első egri virtuális csoport működésbe is lépett. Persze ezt is tanulnunk kell, de meglepően jól ment. Voltak zökkenők, de előbb-utóbb mindenki be tudott csatlakozni hozzánk. Vezényelnem kellett, mint egy karmester, mivel hanghívásos volt, és nem láttuk a nemverbális jeleket, ki akar éppen megszólalni… De a csapat olyan jól megtanult már egymásra figyelni! Úgy hallgattam őket, mint egy fantasztikusan izgalmas híradót, ami az igazival ellentétben pozitív volt, hiszen mindenki az erőforrásaira koncentrált, arra, amivel emelni tudja a többieket. Sokszor nyeltem a könnyeimet, az örömteli meghatottság miatt. Hálás vagyok, hogy így alakult, hiszen így tudott hozzánk csatlakozni Zsuzsi, a nagy példakép, akit barátnője, Marika ápol 24 órában. Mennyi mindent elkövettem már, hogy találkozhassak vele, de hol ő nem akarta az állapota miatt, hol én voltam náthás… És most mindkettejüket hallhattuk, élőben! Vagy beszélhettünk Izával is, aki a munkája miatt nem tudott eddig csatlakozni hozzánk! Nagyobb volt a létszámunk, mint a valóságos csoportban … Meséltek arról, mi segít most nekik csökkenteni a félelmeiket, ki mennyi élelmet halmoz vagy nem halmoz fel, milyen internetes felületen lehet megnézni a CT leletünket, hogy ne kelljen most utazni, hol lehet pozitív megerősítő gondolatok- hanganyagot hallgatni, süttünk kenyeret, küldtünk közösen erőt, szeretetet Emőkének egy virtuális kézfogás közben, és nevettünk, nevettünk, sokat. Folytatódni fog a csoport heti rendszerességgel, és hamarosan indulnak a miskolci csoportok is. Érdeklődéstől függően indulhat a hatvani vagy a szegedi csoport is, rajtatok áll!

Hősök vagytok, valamennyien. Hétköznapi, és most virtuális hősök, de hősök. Mindenki példakép lehet valaki másnak, aki még most kezdi ezt az utat járni, járvány-pánik nehezítéssel. Tudd, hogy soha nem vagy egyedül! A csoport mindig vár Téged, egymásnak nagyon sokat tudunk adni. Tudd, hogy hatalmas fegyver van a kezedben: az immunrendszered! Működtesd, hiszen tudod, hogyan kell, és ne engedd, hogy a félelem legyengítse!
Vigyázzatok magatokra, és egymásra!
Virtuális öleléssel: Anna
Jelentkezni lehet: 20 216 9459 vagy anna710517@gmail.com