Skip to main content

Könyvajánló

Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe ezt a könyvet: Dr. Kardosné Csalai Emőke Simogass, Élet!

 

https://www.youtube.com/watch?v=m0Bwt31L3Rw

 

https://www.facebook.com/boldogsagcseppek/posts/kedves-cseppek%C3%BAjabb-k%C3%B6nyvbemutat%C3%B3t-hoztunk-nektekfogadj%C3%A1tok-sok-szeretetteldr-ka/946013057565261/

 

https://www.youtube.com/watch?v=07ZqQ4iv3gI

 

Részletek a könyvből:

„ Az emberek azt képzelik, hogyha valaki súlyos, gyógyíthatatlan beteg lesz, akkor annak beszúkül a tudata, látóköre, élettere. Egy idő után talán igen, de az elején nemhogy beszűkül, kinyillik.  Olyan dimenziók válnak láthatóvá, amikről azelőtt nem is álmodott.Kár, hogy ilyen későn! Csendesedjetek el önmagatokban, és őszintén válaszoljátok meg magatokban azt a kérdést: biztos, mindent megteszek azért, hogy boldogan, ki- és beteljesülten éljek?

Ha bizonytalanok vagytok a válaszban, akkor van mit változtatni! Meg tudjátok csinálni! Hiszen az életben csak egy valami biztos, az állandó változás. Higgyetek magatokban!”

 

„Mindig erősnek gondoltam magamat. Akik ismernek azt mondják, erős vagyok. Elbizonytalanodtam. Nem érzem erősnek magamat. Kívülről még biztosan ez látszik, de belül? Nem tudom én sem mi van belül. Vagyis tudom, minden van belül: düh, kimerültség, elkeseredés, csalódottság, és iszonyatos magány. Egyedül vagyok: én és az őssejtjeim. Így vagyunk mi egyedül. Nem küzdünk, csak teszi mindkettőnk a dolgát. Az veszít, aki előbb elfárad. Nem szabad elfáradnom. Nekem kell nyernem.”

 

„ Iszonyatosan utópisztikusnak tűnik a hatalmas fájdalom során hinni abban, hogy van jövő, és ez a jövő még szép is lehet. S közben észrevétlenül tanulunk.”

 

„ Vannak, akik azért nem hívnak fel, mert hátha nem vagyok jól. Vannak azok, akik azért nem hívnak el eseményekre, mert hátha nem vagyok jól.  Kerülnek, mert hátha nem vagyok jól. ……….A betegtársaim szoktak keresni, elmondják, hogy mi van velük, megkérdezik, mi van velem és tanácsokat kérnek.”

 

„Az orvosok elmondták, hogy én ebből a betegségből meggyógyulni nem tudok, sőt megállítani sem tudják. Hogy mennyi időm van, azt nem tudják megmondani. Az életminőségem nagyon rossz volt, úgy lelkileg, mint fizikailag. Ez már nem is volt élet, csak létezés. Viszont bennem volt a vágyaz élete. A minőségi életre! Nem tudom, hogy mennyi időm van, de én azt még meg akarom élni, nem csak túlélni! Komoly munkába fogtam. Elővettem azokat az ismereteket, amiket tanultam és amikkel én segítettem egészséges koromban másokon…….Megtanultam elfogadni a jelenlegi korlátaimat”

 

„Megtanultam átkeretezni a dolgokat. Már nem úgy fogom fel, hogy mit vett el tőlem a betegség, hanem úgy, hogy ideiglenesen elengedek dolgokat, mert most más fontos az életemben. Ettől persze jobban kitágulnak a határaim. A régi barátaim, munkatársaim, ismerőseim elmaradtak, de kaptam rengeteg új barátot és ismerőst a betegtársaim közül.  Teljesen más dimenzióban élünk. Mások a prioritások, lehetőségek……..Minden reggel és este hálát adok Istennek az életemért. Elmúlt a fájdalom, az életminőségem a régi lett és mégis más.’